Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
így aztán a munkásmozgalomban átmenetileg apály állott be. A magasabb bérek sok dolgozót külföldre csábítottak. A munkáskéz feltűnő megfogyása, a kivándorlás kérdése most már erősen foglalkoztatta a földbirtokosokat és gyárosokat. Keresni kezdték az okát. 3lA nép proletarizálása az osztályuralom által — adta meg a magyarázatot a pécsi munkáslap — ma kényszeríti a népet, hogy meneküljön az országból, mert ha úgy tetszik, rendőri és csendőri brutalitás vár rá, no meg, ha jól tűrni tud, a ,túlvílági boldogság’.”163 E forradalmi évek után az osztályharc Zsolnay-gyári frontján 1913-ig újabb megmozdulásra vagy küzdelemre nem került sor. Mi volt az oka ennek az 1906 után bekövetkezett megtorpanásnak? Miért és hogyan tört meg a gyárban az a lendület, amely 1905—1907 közt küzdelembe vitte az egész ország dolgozóival együtt itt is a munkásságot. Erre a kérdésre belső és külső, gyári és gyáron kívüü okok adják meg a feleletet. A Zsolnay-gyár dolgozóinak egysége 1903-ban, 1905-ben és 1906-ban megállta a tüzpróbát. A gyár dolgozói ez év sztrájkjaiban együtt harcoltak a városi és bányavidéki munkássággal. 1906 után azonban a gyári munkásegység egyidőre megbomlott. A kerámiai munkásság 3 rétegének útjai szétváltak. A Zsolnay-gyár osztrák, német, cseh és hazai festői két évtizeddel előbb még a szervezkedés úttörői voltak. Ők kezdeményezték — láttuk — 1888-ban az önképzőegylet megalakítását. 1891-ben ismét ők tettek kísérletet a már tárgyalt Délmagyarországi Kerámiai és Üvegfestészek Segélyegyletének megalapítására. A további szervezkedésben, a sztrájkokban a festők is kivették részüket. De többségük a sztrájkoknak egyre inkább csak bérharcos követeléseit vallotta magáénak, és tovább nem jutott. A Zsolnay-gyár minőségi áruival tört magának utat, díszműáruival aratott sikereket, és ezekkel jutott ki a világpiacra. A gyár találmányai: a porcelán-fajansz és az eosin-festészet mind ügyeskezű festőket követelt. A festők munkája a gyárban nem gépesedett, egyéni, finom, művészi munka maradt. Ezért az egyéni munkáért a festők nem kaptak valami különös magas bért. Nem kerestek jobban, mint a korongosok. Mégis a munka különálló volta arra vezetett, hogy a festők a gyár .munkásain belül mindig különállóknak tekintették magukat. Fokozta e különállásukat világlátottságuk. Hiszen közülük többen megfordultak előzőleg Meissenben, Alt-Sachsenburgban, Sévresben és az európai kerámiai ipar más kisebb-nagyobb gyárában, míg végül Pécsett telepedtek le. Itt született és szintén 163 Munkás, 1907 okt. 20. sz. 184
