Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
jogát, de ugyanakkor megtiltotta a sztrájkra való rábeszélést. A vállalkozók maguk is szervezkedni kezdtek. Létrehozták a tőkések szervezeteit, köztük a Gyáriparosok Országos Szövetségét. így a munkások szervezett frontjával szemben kialakult a gyárosok szervezett frontja. A pécsi rendőrfőkapitány 1904-ben a főispánnak bizalmasan még a következőt is jelentette: „Kezdettől fogva élénk figyelemmel kísértem a szocializmus terjedését és évről-évre mindinkább arról győződtem meg, hogy tervszerűleg és a képzelhető legnagyobb fegyelmezettséggel működnek, melynek hatásos és épp ezért veszedelmes következménye természetesen el sem maradhat és előbb, mint az optimisták hiszik, el is érkezik félő ideje.”142 Az a „félő idő”, amelyet a jelentés megjósolt, hamar elérkezett: ez az 1905—7-es orosz forradalom volt. E forradalmakkal terhes év véget vetett az 1871. évi Párizsi Kommün leverésével megkezdődött békés, forradalommentes időszaknak.143 Az 1905. évi orosz forradalom a polgári demokratikus forradalmak követeléseinek elérését tűzte ki célul maga elé. De benne a vezetőszerepet a munkásosztály játszotta. A proletariátus a maga harci eszközeivel küzdött a polgári forradalom céljaiért. A forradalom szikrája több ponton lángba borította az imperializmus épületének korhadt gerendáit. Az orosz forradalom nyomán megmozdult a munkásság Angliától Kínáig, Lengyelországtól Iránig. Harcba indult a magyarországi munkásság is. A pécsi proletariátus két úton is értesült az orosz forradalom eseményeiről. A helyi sajtó állandóan hozta az oroszországi híreket. Amikor 1905 januárjában a cári kormány a leningrádi Téli Palota előtt megjelent tüntető munkások közé lövetett, a pécsi Munkás az eseményeket így jelentette: „Alkotmány helyett kapott a nép sortüzeket és ágyúkból kilőtt golyókat.” „Nem tudni, mit hoznak a legközelebbi napok, de az bizonyos, hogy Oroszország nagy társadalmi átalakulás előtt áll... A húszadik század társadalmi mozgalmait, melyek Oroszországba is átplántálódtak, nem lehet fegyverekkel és ágyúkkal elnémítani. ... Az orosz deszpotizmusra kimondotta az orosz nép az ítéletet, annak pusztulnia kell.”144 Amidőn az orosz proletariátus 1905. évi nyári és októberi sztrájkjainak hatása alatt a megrettent burzsoázia átállt a cáriz-142 Pécsi Közlevéltár — Pécs város levéltára. Főispáni bizalmas akták 4/1904. 143 Pankratova, A. M.: Az első orosz forradalom 1905—1907. Szikra 1951. 225. old. 144 Munkás, 1905 jan. 8. sz.; 29. sz. 175.
