Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
A sztrájk kitörésekor, 1903 október 4-én 700 dolgozó hagyta abba a munkát. A hét végén 250, október 11-én 175 munkás kérte visszavételét a gyárba. Október 12-én 550, 13-án 650 munkással újra megindult az üzem. Az október 4-től október 11-ig tartó, általánosnak indult, bérhareos és politikai sztrájk így látszólag kudarcba fulladt. A valóságban azonban részleges eredményt ért el. Zsolnay Miklós ugyanis a sztrájk után olyan intézkedéseket tett, amelyek egyes követelések elfogadásával voltak egyértelműek. A festőknek megadta a 4 K minimális bért, amit követeltek. A kályhásoknak is javítást adott. Ragaszkodott azonban ahhoz, hogy a tanoncok tanulási ideje 5 év maradjon. De béreiket esetenként felülvizsgálta és megjavította. A gyári lakásoknál behozta az 1 havi előzetes felmondást. A levonásokra vonatkozólag úgy intézkedett, hogy annak minden fajtáját új munkarenddel szabályozza. Ezt kifüggesztik, és minden dolgozó kap belőle egy példányt.138 A pécsi munkásság — beleértve a Zsolnay-gyár dolgozóit is — ekkorra talált egymásra. E sztrájk idején, 1903-ban, zárult össze osztállyá, amelyben már élt az osztálytudat. „Eddig a munkásság nem törődött ama csoporttal, amely sztrájkba kezdett. Most már megvan a szolidaritás. Az egymás iránt való közöny, nemtörődömség megszűnt, felváltotta az egymásért való harc.”139 Hogy a pécsi munkásság 1903-ra integrálódott, hogy tudatos proletárosztállyá tömörült, azt külső megfigyelő is észrevette. A város rendőrkapitánya 1904 elején a főispánhoz intézett bizalmas jelentésében ezt írja: „... a szociáldemokrata pártnak a munkásosztály minden rétegére döntő befolyása van; ... a munkásosztály minden rétegét felölelő összetartása ... tagadhatatlan.” A rendőrkapitány elsősorban a párton tartotta a szemét, így annak életén keresztül szögezte le ugyanazt a tényt: a szociáldemokrata párt az egész pécsi munkásságot megszervezte, annak minden rétegét összetartotta, azaz a pécsi munkásság öntudatos, szervezett osztállyá vált.140 A jelentés a továbbiakban megjósolta: „...előre is belátható, hogy a jövő strike mozgalmaiban a szervezettségben rejlő fokozott ellenálló képességgel fogunk találkozni”.141 De nemcsak a munkások váltak szervezettekké, hanem a tőkések is. Ez évben a kormány elismerte a munkások sztrájk-138 Iparfelügyelők tevékenysége, 1903. 476. old. 139 Munkás, 1903 nov. 11. sz. 140 Pécsi Közlevéltár — Pécs város levéltára, Főispáni bizalmas akták 3/1904. 141 U. o. 174
