Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
Az 1895-ös sztrájk alkalmával meg nem oldott büntetéspénzek, a levonások ügye összefonódott a munkásság szervezkedési kérdésével. E két probléma 1895 óta feszültté tette a munkáltató és a munkás közti viszonyt. Ehhez járult még a drágulás folytán egyre égetőbbé váló munkabér, továbbá a munkaidő kérdése. A gyár munkásai 1903 október 4-én küldöttségileg egy memorandumot nyújtottak át Zsolnay Miklósnak. Választ október 11-re, a következő vasárnapra kértek. A memorandum átadása után az üzemben megállt a munka. A festők 20% emelést, az ünnepnapi vagy éjjeli különmunkáért pedig 0,50 K-ás magasabb órabért követeltek. A kályhások 20%, a női munkások 20%, az égetők 3% béremelést kívántak. A kályhások kérték még azt is, hogy a vidéken végzett munkáért 4 K rendkívüli napibért, az égetők pedig, hogy az éjjeli és ünnepnapi munkáért a munkabéren felül 10% pótlékot kapjanak. A masszamalom munkásai és a napszámosok 2 K minimális napibért követeltek. (A napszámosok bére 0,95 K körül mozgott.) Az egész országban ekkor vált kérdéssé az ipari tanulók sorsa. A Zsolnay-gyári tanoncok a hosszú, 5 éves tanulási időt 4 évre szerették volna leszállíttatni. Azt is kérték, hogy 2 éven alul heti keresetük 4, azon felül 6—8 K legyen. Emelést kértek az összes előmunkások is. Valamennyien követelték, hogy a nehéz munkát végző csőgyári dolgozókat havonként váltsák, a nőket könnyebb munkára osszák be, a gyári munkáslakásoknál pedig a felmondási idő V4 év legyen. A követelések második részét a levonások ügye képezte. A korongosok 100 db. szigetelőcsengőért 2,25 K-t kaptak. Ha azonban egy szigetelő az égetésnél megrepedt, azt a korongossal megfizettették. De nem a szigetelő önköltségi, hanem a piaci árát. Azaz az üzleti nyereséget is meg kellett a munkásnak fizetni. Ez már magában is súlyos jogtalanság és sérelem volt.132 A legnagyobb bércsonkítási sérelem azonban abban állott, hogy ha valaki hetenként 6—7 K-nál többet keresett, annak béréből 1 K-tól egészen 50 K-ig „különféle ürügyek és címek alapján” levontak. A dolgozók ezt „percent-rendszernek” nevezték. A munkások legélesebben síkra szálltak a levonások jogtalan rendszerének eltörlése mellett. !32 Munkás, 1903 okt. 11. sz. 172
