Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
e háziipar az osztrák szövőgyárak versenye folytán aláhanyatlott, — szükségesnek nem mutakozik. .. A megyében űzött háziiparágak közül egyedül a gyékény és nádíonást tartjuk olyannak, mely a népnek a finomabb áruk, a szobagyékények, szatyrok készítése mellett a munkaszüneti időben hasznos foglalkozást biztosítana.” A megye gyér lakosságú. Eddig a földművelésben, bányákban „oly munkabérekkel talált foglalkozást, aminők a háziiparral el nem érhetők. A megyéből kivándorolni készülőket háziiparral a szülőföldhöz kötni nem lehet. Ezek többnyire tönkrement emberek, kik napszámból egyideig itt tartják fent magukat s a létfenntartás biztosítása céljából majd másutt keresnek munkát. Az ilyeneken a háziipar nem segíthetne, mert nem nyújthatja azonnal az elengedhetetlenül szükséges mindennapi keresetet.” A helyzetet kitűnően megítélő polgári véleménynek a végső következtetése nem találta meg sem a baj okát, sem annak megoldását. „A lakosság vagyonosodását — a kamara titkára szerint — nem a háziipar fejlesztése, mint inkább a föld rationálisabb és belterjesebb művelése segítené hatékonyan elő.”20 Az akkor formálódó pécsi munkásosztály lapja, a Munkás megnevezte a baj forrását. „A földbirtok óriási része a püspökség és néhány földbirtokos kezében van. A kisbirtokosok száma igen csekély ... miután mind Baranya megye, mind Pécs városa a szőlő ill. a bortermelés által tartotta fenn magát... ennek elpusztultával tönkrementek a földmívelők ezrei is.”21 A hivatalos megítélés szerint is „kétségbeejtő helyzetben” levő agrárproletariátus számára és az egész ország társadalma számára az lett volna a megoldás, ha a falujában megélni nem tudó agrárproletár, mint gyári munkás a városokban helyezkedik el. Az ország azonban Ausztriának félgyarmata volt. E félgyarmati függés következtében a hazai ipar nem tudott eléggé fejlődni. Ezért aztán a faluról a városba tartó, életformájából a kapitalizmus által kiforgatott földműves népességet a fejletlen gyáripar nem tudta befogadni. „Az ipar fejlesztve nincs. Csak Pécsett létezik 3 nagyobb gyár vagy 1000 munkással, van ugyan még 5 kisebb üzem, amelyben 100 munkás dolgozik. A többi részét a munkásságnak kisipari munkások képezik, ebből a legtöbb, 1400 az építőmunkás. A környék bányamunkása 4—5000 ”22 20 o. L. — K. M. 8. szakoszt. 1899. 61 448 21 Munkás, 1898 dec. 25. sz. 22 Munkás, 1898 dec. 25. sz. 9* 131
