Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
dális nagyurak mellett már a társadalomban vezető szerepet játszik a gazdasági életet irányító tőkés. Ennek az önérzetnek adja torz kifejezését Gelléri Mór nekrológjában: „Ha tőlem függne, én az iskolákban a Perikiesek és Julius Caesar biográfiája helyett Zsolnay életét olvastatnám. Mert az ilyen példa teszi termékennyé a lelket.”171 A Horthy-fasizmus idején vezetőszerepét állandóan hangsúlyozó, rendi szellemű uralkodó osztály Zsolnay Vilmosban megformálta elődjét. Alakját nietzschei vonásokkal úgy rajzolta meg, mint környezetétől független, társadalom felett álló géniuszt. „Nem a hosszas, lassú fejlődés, nem az előfeltételek és viszonyok helyes kiaknázása, nem a meglévő erőforrások kifejlődése, hanem Zsolnay Vilmos gyáriparos alkotó genije teremtette meg a puszták helyén a telepet”... mondta róla születésének századik évfordulóján a helyi kereskedelmi és iparkamara elnöke.172 Egyre jobban elhomályosították a magyar gazdasági életben játszott haladó szerepét, és kidomborították benne a siker emberét. Hogy a sikeres életív minél ragyogóbb legyen, úgy állították be, hogy az „ipari származású” Zsolnay élete egy kis fazekasműhelyből indult el, ahol még „maga forgatta a korongot”.1^ Zsolnay Vilmosból száz év múlva magát fazekasmesterből gyárossá felküzdő „alkotó genie”-t formált ki a Horthy-kor kapitalizmusa, akivel önmagát akarta igazolni. A zöldkötényes, munkászubbonyos, romantikus Zsolnay hamis alakjával egyszersmind azt a gondolatot remélték a kispolgárságban, sőt talán még a munkásságban is kelteni, hogy kizárólag dolgos, szorgalmas munkával ők is elérhetik azt, amit Zsolnay. A nagypolgárság mind helytelenebből világította meg a gyáralapító alakját. Ez a véleménye nem maradt kizárólag sajátja, hanem behatolt az értelmiség és a kispolgárság közé is, amelynek egy részét sikerült is az osztályharc folyamán a maga oldalára vonni.174 171 Gelléri Mór: Ipartörténeti vázlatok. Bp., 1906. Pallas ny. 634. oldal. 172 Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara, 1928. V. 17-én tartott ülésének jegyzőkönyve. 172 Nádai Pál: Az iparművészet Magyarországon. Bp., 1920. 120. oldal. 174 Zsolnay Vilmos életét Dénes Gizella: Csodálatos fazekas című (Pécs é. n. Dunántúl kiad.) regényében dolgozta fel. 122
