Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

Iparkamara — évről évre szaporodóban van s munkásaink lel­kesedéssel, s tőlük kitelhető áldozatkészséggel csoportosulnak a szakegyletek körül, melyek kiválóan csak az összetartozandó­­ság érzését ápolják a munkásokban s bőven gondoskodnak mun­kásértekezletek, népgyűlések, felvonulások rendezéséről, a szak­sajtó támogatásáról és termékeinek terjesztéséről.”136 A kormányok a földmunkások szervezkedésétől jobban tar­tottak, mint az ipari munkásságétól. Ezért az agrárszocialista mozgalomnak az lett a hatása, hogy teljes erejükkel a föld­munkásság szervezkedése ellen fordultak, és kevesebb akadályt gördítettek az ipari munkások szervezkedésének útjába. Ezt a kínálkozó lehetőséget ragadták meg a Zsolnay-gyár dolgozói, amikor kísérletet tettek arra, hogy szervezkedésüket engedélyezzék. De most már nem önképző, hanem szakegyletet akartak létrehozni. Ismét a festők voltak a kezdeményezők, mint 1388-ban. So­raikban még mindig sok olyan akadt, aki Ausztriából, Cseh­országból és Bajorországból került Pécsre. E festők itt is tagjai maradtak az osztrák szakszervezetnek. Sőt a magyar festők is beléptek az osztrák szakszervezetbe, mert a „Verband” munka­­közvetítéssel is foglalkozott. A tagság tehát megnyitotta a hazai festők előtt a külföldi elhelyezkedés lehetőségét. Az osztrák szakszervezeti mozgalommal a Zsolnay-gyár fes­tői közvetlen kapcsolatban álltak. Itt már akkor felmerült az a gondolat, hogy a munkásság erejét koncentrálni, összponto­sítani kell. Az összpontosítás gondolatától vezetve az osztrák munkásság vezetői minél nagyobb szakegyleteket kívántak létre­hozni a szakma, ha ez kicsiny létszámú lenne, a rokon szakmák munkásainak bevonásával. Úgy tervezték, hogy a szakegyleteket országos szövetségbe tömörítik. A szövetségeket pedig az or­szágos szakszervezeti központban fogják össze.137 Ez a szervezeti elgondolás az egyes szakmák gyűlésein, a szaknapokon, határozatba ment át. A 90-es években nekiláttak e határozatok megvalósításának. Az osztrák szakszervezeti moz­galomnak ez a célkitűzése hatással volt a magyar szakszervez­kedésre is. Ilyen előzmények után nyújtották be a Zsolnay-gvár festői a Délmagyarországi Kerámiai és Üvegfestészek Segélvző Egyletének alapszabályait a nolgármesteri hivatalba. A terveze­tet 1891 június 17-én továbbította a pécsi polgármester a bel­ügyminiszterhez. 136 Mo. K. Á. 1898. 463. old. 537 Deutsch, Julius: Geschichte der österreichischen Gewerk­schaftsbewegung. Wien, 1929., Wiener Volksbuchhandlung, I. Band. 257., 267. old. 108

Next

/
Thumbnails
Contents