Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
ben „a hazai törvénykezés terén felmerülő jogkérdéseket” é& a „törvénykezési hiányokat” akarták megtárgyalni. Itt már találkozunk „a betegség, vagy egyéb szerencsétlenség által sújtott s megszorult egyleti tagok, valamint ezek özvegyei és árvái segélyezésének” gondolatával is. A munkásságnak az egyesülései a politikai és társadalmi el nem ismertségre, a jogtalanságra és főleg a nyomorra és kizsákmányoltságra vetnek fényt. Az előző századokban a parasztok kérvényeit fogalmazó jegyzők, diákok a formábaöntéskor némileg tompították a panaszok élességét, mégis érezni belőlük a feudalizmus fojtó légkörét. Ugyanígy a működési engedélyt kérő, ' egyre óvatosabban fogalmazott szakszervezeti alapszabályok, „munkások felvilágosítása”, „félrevezetéstől való megóvása”, „munkaszerzés”, „segélyezés” kifejezései mögött ott lappang a gond, a nyomorúság és a harcos elszántság. A Zsolnay-gyár munkásainak szakmai szervezkedésére nagy befolyást gyakoroltak azok az események, amelyek Pécsett a szakszervezkedés területén előzőleg lejátszódtak. Pécs a múlt század utolsó negyedében még erősen kisipari jellegű város volt. Az első munkásszervezkedési kísérletek is a kisipari munkások körében indultak meg. 1874-ben, országos megmozdulás során, a pécsi cipészek iparegyletet akartak alapítani. Ennek célját egyrészt az egylet tagjainak oktatásában, másrészt érdekeik oltalmazásában, „a munkások felvilágosításában és minden félrevezetéstől való megóvásában” jelölték meg. Mindezt az egylet „értekezések, felolvasások, ajánlatok, észrevételek, emlékiratok és más szabályszerű közlések által, továbbá munkaszerzés és különös esetekben a tagok, segélyezése által” akarta elérni. Az engedélyezésért benyújtott folyamodvány hangsúlyozottan kiemelte, hogy az egylet politikával nem foglalkozik. A belügyminisztériumnak azonban nem tetszett a dolog. Ez tűnik ki a válaszirat firtató kérdés-lavinájából. „Melyek azon érdekek, amelyek oltalmazása és elősegítése céloztatik, mik azok, melyeknek felvilágosítása szándékoltatik és mi értendő a «félrevezetés» kifejezése alatt? ... Meghatározandó, mit értenek az «ajánlatok és észrevételek» alatt, valamint mely természetűek volnának a «más szabályszerű közlések», kikhez lennének az emlékiratok intézendők, szintúgy melyek azon «különös» esetek, melyekben a tagok segélyeztetni is fognának?”128 A pécsi kőmüvessegédek előbb, 1872-ben nyújtották be szakegyletük alapszabályait. Ez a kérvény is kiemelte, hogy az egylet célja semmi más, mint „előmozdítani tagjainak szellemi és 128 O. L. — B. M. 1874. — m. 4—17 860. 104
