Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
meg nem határozott évi összeggel, szükség szerint támogatta az alapot.118 Ez a 2 betegsegélyző egyesület a dolgozók kisebb megterhelése ellenére nyújtott a tagjainak annyit, mint a Zsolnay-gyári Betegsegélyző Egylet. A Zsolnay-gyári Betegsegélyző Egylet a dolgozók szerény keretek közt mozgó, önálló szervezeteként működött. A gyáros nem járult hozzá olyan mértékben munkásai ezen jóléti intézményének fenntartásához, mint a többi pécsi vállalkozó a maga vállalatában működő betegpénztárhoz. A munkásság betegsegélyezési szervezkedése a munkásmozgalom révén országos problémává vált. Az állam kényszerült arra, hogy az 1891. évi XIV. törvénycikkel kötelezővé tegye a munkások betegség elleni biztosítását. A betegsegélyezés költségeinek nagyobb részét a munkások viselték továbbra is, de annak 73-át ettől kezdve a vállalkozó tartozott fizetni. A kötelező betegsegélyezés orvosi- és gyógyszersegélyből, továbbá táppénzből állott. Kiterjedt a dolgozó családtagjaira is. Ekkor kezdődött meg a betegsegélyző pénztárak országos hálózatának kiépülése. A Zsolnay-gyári Betegsegélyző Egyletnek a törvény értelmében Gyári Betegsegélyző Pénztárrá kellett volna átalakulnia. De ez az átalakulás csak a törvény meghozatala utáni ötödik esztendőben, 1895-ben következett be. Hogy ezt az iparhatóság miért engedte meg, azt nem tudtuk megállapítani. Az átalakulás elhúzódásának következtében a Zsolnay-gyár dolgozói további 4 esztendőn át maguk erejéből gondoskodtak betegpénztáruk fenntartásáról akkor, amikor már a törvény a gyártulajdonost ezen teher egyharmadának vállalására kötelezte.119 A törvény 51. §-a megengedte, hogy az alapszabályokban a gyári betegsegélyző pénztár elnökségét állandóan a vállalkozóra, vagy meghatalmazottjára ruházzák. Ez alapon a Zsolnay-gyárban e tisztet műidig a tulajdonos családjának egy tagja töltötte be. A pénzkészlet gyümölcsöztetését a törvény a vállalkozóra bízta. Ez alapon a legtöbb vállalat, így a Zsolnay-gyár is, a betegsegélyző pénzét kamatos kölcsön formájában, mint forgótőkét használta. A munkásbiztosítás további fejlődése az aggkori és rokkantbiztosítás irányába tartott. Ezt az utat mutatta az ez időben 118 O. L. — K. M. — 6. szakoszt. 1890. 79 452. 119 O. L. — K. M. — 6. szakoszt. 1896. 59 121.; — B. M. 1895. - VII. — 8. — 90 072, 98
