Koczkás Gyula: Örök törvények. A fizika regénye. 2. kiadás - Emberi alkotás regényei (Budapest, 1947)
IV. Galilei
23 Galilei már érzi, hogy az emberi ész egymagában elégtelen arra, hogy a nagy kérdésekre : »honnan jöttünk?«, »hová megyünk?«, válaszoljon, de azt is tudja, hogy az Igazságot meg kell és meg lehet közelíteni. Nem szabad csüggedten abbahagyni a kutatást, új utakat kell kipróbálni. Ezért is választja a tudatosan végzett kísérletek útját. Ez az út göröngyös és fárasztó. Igen lassan lehet csak rajta haladni. Nagy előnye viszont az útnak, hogy biztosan cél felé vezet, és sohasem kell visszafordulni rajta. Előbb a körülöttünk lévő, naponta többször is tapasztalt tényeket kell megértenünk, és csak aztán haladhatunk tovább. Érzi a munka megkezdésének szükségességét és sürgősségét, és rögtön dolgozni is kezd. Szabadesés, lejtőn való mozgás, ingalengés mind a mozgások tanának épületét alapozza meg. Biztos és határozott lépéseket tesz, de sohasem ragadtatja el magát eredményeinek értékelésében. Tudja, hogy az ő kísérletei csak a kezdet kezdetét jelentik. Azt is tudja, hogy az elért eredményekre csak úgy lehet építeni, ha a további megismerésekhez is kísérleti úton jutunk el. Galilei hirdeti, hogy a meglévő kísérleteknek magyarázata csak addig jó, míg újabb kísérletekre serkent. Minden kísérlet egy-egy lépcsőfok, amellyel megközelíthetjük a végtelen távolban lévő Igazságot. A kérdésre : hogy mikor érjük el ezen az úton az Igazságot, Galilei nem felel, de nem felel erre semmiféle természetvizsgáló se. Ez már nem tartozik a természettudományok körébe. Galilei nem állítja, hogy az Igazság megismeréséhez csak ez az egy út vezet el, de abban biztos, hogy szisztematikus haladást biztosítva, ezen az úton jutunk legtovább. Igen. A természetvizsgáló is a felhők fölé törekszik. Bizonyos idő múlva esetleg el is juthat oda. Míg azonban a szellemtudományok egyszer-egyszer lebuknak a magasból, addig a természetvizsgálók lassú és alapos munkával biztosítják az állandó előbbrejutást. A természetvizsgáló ismeri az általa bejárt magasságot és ezért nem is felelt még a »honnan ?« ús a »hova?« kérdésekre. Galilei a kísérleti vizsgálatok rendszeressé és általánossá tétele által a modern gondolkodás új irányát szabta meg. Ez az új irány hosszú időkre biztosítja az állandó mentsvárat a nyüzsgő, forrongó és nyughatatlan emberi szellem számára. A kísérleti tudományok nagy értékét talán ma érezzük legjobban, hiszen minden, amit az ember évezredek és évszázadok alatt alkotott, átalakult, irányt változtatott. Állandó alappillérek csak a kísérletes tudományok maradtak. Ezért is van, hogy legjobb gondolkodóink aggódó, kereső szelleme, igazi megnyugvást ma csak a természettudományos világnézetben talál. Keressük a zavarból kivezető utat, és rábukkantunk a Galilei-íéle útra . . . Már Galilei apja is szerette a tudományt és a zenét, könyve is jelent meg, melyben az ókori és újkori zenével foglalkozik. A zene iránti hajlam a fiúban is megvan. Az iskolában kitűnik rajztehetsége is. Szüleinek kívánságára a pisai egyetemen lesz orvostanhallgató. Sokféle előadásra jár, és már itt is mindenütt vitatkozik azzal, aki az aristotelesi tanok tévedhetetlenségét és mindenhatóságát tanítja. Első tudományos felfedezését is még egyetemi hallgató korában teszi. A pisai székesegyházban észreveszi az egyik nagy csillár lengőmozgását. Rögtön érdekli a jelenség, de mint vérbeli kutató, a mennyiségi viszonyok iránt érdeklődik, tehát mér. Megméri az ingalengések idejét. De óra ebben a korban még nem volt, tehát időmérőül saját érveréseinek számát használja fel. Több mérést végez. Olyankor is megméri a lengési időt, amikor az inga kitérései nagyok és olyankor is, ha a kitérések kicsinyek. Észleléseinek eredményét meg is fogalmazza : Akár kisebbek, akár nagyobbak az inga lengései, a lengési idők mindig ugyanakkorák.
