Koczkás Gyula: Örök törvények. A fizika regénye. 2. kiadás - Emberi alkotás regényei (Budapest, 1947)
IV. Galilei
IV. GALILEI A fizika nagyszerű tudománya mind több és több új megismerés birtokába juttatja az emberiséget. Ma már olyan óriási az anyaga, hogy új és új területeket enged át más rokon tudományoknak továbbfejlesztés céljából. Beleszól az emberi civilizációba és a kultúrába egyaránt. Mindkét esetben arra törekszik, hogy az ember élete szebb, jobb, boldogabb és emberibb legyen. Feladata azonban csak az Igazság keresése. Kutatásaiban rendszeszeresen, lassan halad, de mindig jobban és jobban csökkenti a közt, mely bennünket az Igazságtól elválaszt. Elméletei, hipotézisei, melyeket azért állít fel, hogy új munkáknak adjanak alapot, folytonosan fejlődnek. így a fizika tudománya is folytonosan változik. Állandó tények, mindenki által tapasztalt igazságok, csak a kíserlel mények jelentik a nyugvópontot a egyeztethető össze az elmélettel, a eredményei. Ezek a kísérleti eredfejlődő fizikában. Ha a kísérlet nem hibát soha se keressük a kísérletben : az elméletben, az emberi gondolkodásban, a logikánkban van a hiba. A fizikának ezt a pár vonással megrajzolt kutatási irányát Galileo Galilei (1564— 1642) szabta meg, és ezzel lerakta a klasszikus fizika nagyszerű palotájának alapjait. Tulajdonképpen már Galilei előtt is voltak a kísérleti megismerésnek szószólói, de ezek egyike sem végzett kísérletet. Annyira uralkodott a Szellemen a filozófia, hogy még a kísérletek értékét és értelmét is az fogalmazta meg. Hiába volt Bacon a kísérleteknek olyan lelkes szószólója, és hiába hirdette a kísérletes eredmények nagyszerűségét, tulajdonképpen még önnön magát sem tudta érveivel meggyőzni, hiszen rendszeresen sohasem kísérletezett. Valószínűleg nem ért rá a gondolkodástól. A gondolat és kísérlet nagyszerű szintézisét Galilei végzi el, és ezzel új utat jelöl ki az emberi haladás számára.
