Koczkás Gyula: Örök törvények. A fizika regénye. 2. kiadás - Emberi alkotás regényei (Budapest, 1947)
III. A mérésekről
18 Legtöbbször az úgynevezett átlagos vagy valószínű hibát szokás meghatározni. Ezt úgy kaphatjuk meg, ha valószínű értéknek minden egyes mérési eredményünktől való különbségének számtani középértékét vesszük. Példánkban : 9 X 0-01 + 0-09 10 = 0-018, tehát az egyes méréseink hibáiból keressük ki a legvalószínűbb értéket. Ha az egyes mérési eredményeink nem egyformán megbízhatóak, akkor a valószínű értéket nem a számtani középérték adja meg, hanem az egyes mérési eredményeinket különböző »súllyal« értékeljük. Ez annyit jelent, hogy a megbízhatóbb adatokat úgy vesszük, mintha azokat kétszer, háromszor, esetleg többször is észleltük volna. Ez a kísérletezőnek rendkívül nagy szabadságot ad, amellyel alkalmas esetekben csak élni szabad, de vele visszaélni soha. Ezzel a módszerrel dolgozni ugyanis igen veszélyes, mert a kutatók igen könnyen félrevezetheti. A valószínű vagy átlagos hiba, bár sokat mond, mégsem mond elegendőt. Könnyű ugyanis belátni, hogy — bár ugyan a hibamérték egyenlő — még sem mindegy az, hogy például 60 mm-es keresztmetszetű rudat, vagy 1 mm-es keresztmetszetű drótot mérünk-e meg 0-001 mm-es hibával. Az első mérés már az első pillanatban is pontosabbnak látszik. Hogy tehát a hiba hű felvilágosítást adjon, azt mindig a mért nagysághoz szokás viszonyítani. Az így kapott értéket relatív hibának mondjuk. A relatív átlagos hibát megkapjuk, ha az átlagos hibát osztjuk a valószínű értékkel. (Példánkban a relatív átlagos hiba = 0-16, ezt úgy is mondhatjuk, hogy mérésünk például 0-16-ra pontos.) Legtöbbször a relatív hibát nem tört részekben, hanem százalékokban vagy ezrelékekben fejezzük ki. Ha például egy 60 mm keresztmetszetű rudat 0-001 mm-es hibahatáron belül tudtunk megmérni, akkor mérésünk 1-6 százezrelékes pontosságú. Különböző mérési módszereknél más és más lehet a nyert hiba értéke, méréseinket mégis egyformán pontosaknak mondhatjuk. Ha például egy súly- vagy sűrűségméréskor a nyert hiba 5 %, mérésünk nem valami pontos, viszont ha például magasfrekvenciájú vezetőképességméréskor követünk el ugyanakkora hibát, akkor nagyon pontosan dolgoztunk. Méréskor tehát igen sok körülményre kell figyelemmel lenni, hogy a mérést pontosnak, helyesnek és megbízhatónak mondhassuk. így például igen nagy hiba, ha olyan értékekből számítunk középértéket, melyek között 100%-nál nagyobb eltérések is vannak. Ugyanúgy helytelen azonban az is, ha valaki például 0-1 milligramm pontosságú mérleggel pontosabban szeretne dolgozni. Ez a túlbuzgóság csak tévedésbe ejthet, mérésünket azonban nem tudjuk pontosabbá tenni, mert a műszer szerkezete és konstrukciója megadja a legnagyobb pontosság határát. így ha a mérési eredményt két tényező mérési adatainak szorzata adja meg, akkor, amennyiben az egyik tényezőt nem tudom például 5%-nál pontosabban meghatározni, felesleges a másik tényezőt pontosabban meghatározni, hiszen eredményünk ezáltal nem lesz pontosabb. Ha a mérést például csak egy tizedes pontosságáig végeztem, mégis a számítások folyományaképpen a második tizedes is szerepelni fog |^=0-15^, akkor az így nyert eredmény nem megbízható, és helytelen, hiszen nem lett a számítások 'pontos elvégzésével mérésünk pontosabb. Ahhoz, hogy a nyert eredmények megbízhatók és értékesek legyenek, teljesen őszintéknek kell lennünk. Gondosan fel kell említenünk a mérés
