Koczkás Gyula: Örök törvények. A fizika regénye. 2. kiadás - Emberi alkotás regényei (Budapest, 1947)
III. A mérésekről
19 összes körülményeit, a mérés idejét, a hőmérsékletet, a légnyomást, a mérések leolvasásának módját stb. A körülmények felsorolásával nem szabad fukarkodni, hiszen előre sohasem tudhatjuk, hogy egyik vagy másik körülmény nem lesz-e mérésünkre számbavehető befolyással. Hogy a mérések értékelését tudatosan ne nehezítsük meg, arra mindig ügyelnünk kell, hogy az egymásután következő méréseinket, lehetőleg ugyanolyan kísérleti feltételek mellett végezzük, mert minél több az ismeretlen változó, annál nehezebb a nyert eredményeken eligazodni. Meg vagyok győződve arról, ha az élet más megnyilvánulásaiba is belevinnék az emberek az eredményeknek és a kapott adatoknak ilyen szigorú ellenőrzését, szebb, jobb és emberibb lenne a világ ! 3. A TÖMEGMÉRÉS A tömegmérés egyszerű feladatának első pillanatra kissé részletes tárgyalásával a mérő fizikus munkáját szeretném olvasóimmal érzékeltetni. A tömegmérés az összes fizikai laboratóriumokban a leggyakrabban előforduló mérés, melyet mindenki végzett, aki csak megfordult laboratóriumban. A tömegmérésnek legegyszerűbb módja az, hogy a megmérendő tárgyat tenyerünkbe fogjuk és annak tömegét a bőrünkre gyakorolt nyomása alapján ítéljük meg. Az ilyfajta mérés meglehetősen primitív és természetesen pontatlan. Több igen érdekes kísérlet alapján megállapították, hogy az a legkisebb súly, melyet az ember a bőrére való helyezéskor még éppen észrevesz, körülbelül egy milligramm. Tömegmérések végzésénél azonban igen fontos az is, hogy mérésünk pontos legyen. El kellett tehát azt is dönteni, hogy valamely tömeget kézbe véve, hány százalékkal kellett megnövelni ahhoz, hogy a két tömeg közti különbséget észrevegyük. Kísérletek eredményei azt mutatták, hogy az eredeti tömeg tíz százalékkal való növelésével már észrevesszük, hogy nagyobb tömeg van tenyerünkben. Ezzel a pontossággal a fizika természetesen nem lehetett megelégedve, ezért gondoskodott arról, hogy a tömegmérést ne az emberi bőrre gyakorolt nyomás alapján végezze, hanem műszerek segítségével. Mérlegeket — műszereket — szerkesztett, melyek azután, a legnagyobb tökéletesítésekkel, messze felülmúlják az előbbiekben elmondott egyszerű tömegmérés pontosságát. így például az a legkisebb súly, melyet legfinomabb, úgynevezett mikromérlegeink segítségével meg tudunk mérni, körülbelül 0-00003 milligramm. A mérlegek tehát bőrünk érzékenységét harmincezerszeresen múlják felül. Ha pedig azt nézzük, hogy a súlyt hány százalékkal kell növelni ahhoz, hogy mérlegünk a különbséget kimutassa, azt találjuk, hogy ugyanazon súly esetén, melyet a bőrünkre téve harminc százalékkal kellett megnövelnünk, most a mérlegen elég, ha 1 /100.000-ed százalékkal növeljük meg, hogy a különbséget ki tudjuk mutatni. A tömegmérésre szolgáló mérleg igen sokféle alakú lehet. Mindnyájan ismerjük a rúgós mérleget, a konyhamérleget, a tizedes mérleget, de most csak azzal a mérleggel foglalkozunk, melyet a laboratóriumokban leginkább használunk. Amint látjuk, ez a mérleg nem más, mint egy kétkarú emelő, melynek karjai egyenlő hosszúak. A tömegmérés az egyensúly megfigyelésén alapszik. A kétkarú mérleg, mint a kétkarú emelő is, akkor van egyensúlyban, ha a 2*
