Koczkás Gyula: Örök törvények. A fizika regénye. 2. kiadás - Emberi alkotás regényei (Budapest, 1947)
III. A mérésekről
III. A MÉRÉSEKRŐL 1. A TUDOMÁNY MÉRTÉKRENDSZERE. A fizika eleinte csak a gondolkodás tudománya volt: filozófusok által elgondolt elméletek adták meg a fizika keretét. Később a gyakorlati élet tudománya lett, hiszen minden új megismerés gyakorlatból származott és a gyakorlat számára használtatott fel. Aztán sok évszázadon át leíró tudomány volt. Az egyes megfigyelők leírták a természeti jelenségeket, lehetőleg pontosan és lelkiismeretesen. Gyűjtötték a téglákat a fizika palotájának felépítéséhez. A palota felépítéséhez azonban nem volt elég ismerni a sok összegyűlt tapasztalatot, hanem azok mennyiségi összefüggéseivel is tisztába kellett jönni. Kísérletek alapján mérni kellett, hogy ezt megvalósíthassuk, így vált a fizika mérőtudománnyá. Hogy meg tudjuk mérni, például, egy darab szövetnek a hosszát, össze kell azt hasonlítanunk egy egységül elfogadott hosszúsággal ; a hosszúság mértékegységével. A fizikában már régen kísérleteztek, de a mértékegységek tekintetében még áthatolhatatlan dzsungel állotta el a fizikusok útlát. Rendet kellett teremteni. Mindenütt használható mértékegységeket kellett választani. % A nagy forradalom első szele érte csak a francia közvéleményt, midőn a míndenképpeni újítás vágya ütötte fel fejét. Újítani, reformálni mindent, ez volt a kor jelszava. Lehet, hogy ez a jelszó sok tekintetben zavart és kellemetlenséget okozott, a fizikára nézve azonban igen hasznosnak bizonyult. Az 1789-ben ülésező francia nemzetgyűlés képviselői már választóiktól azt a megbízást kapták, hogy sürgessék az egységes mértékek mielőbbi bevezetését, mert a sokféle merték sokféle csalásnak lehet forrása, nem is szólva a többi sok kellemetlenségről. A fizikusok már többször ajánlottak különböző mértékegységeket, de azokat általánossá tenni eddig még nem sikerült. 1790-ben a francia nemzetgyűlés előtt nem kisebb ember indítványozza egy új egységes mértékrendszer bevezetését és általánossá tévését, mint Talleyrand. Amint az lenni szokott: a nemzetgyűlés bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására ; a bizottságot megbízta a nemzetgyűlés, hogy tegyen javaslatot, mik legyenek a mértékegységek. A bizottság világhíres tagjai Borda, Lagrange és Laplace természettudósok voltak. Talleyrand indítványa óta nem telt el egy év és a bizottság »máris« beterjesztette véleményét. Hosszúságegységnek a föld délkörének negyvenmilliomod részét ajánlják, réseket elvégzik, aztán készítenk 90% platinából és 10% irridiumból
