Koczkás Gyula: Örök törvények. A fizika regénye. 2. kiadás - Emberi alkotás regényei (Budapest, 1947)
I. Természettudomány és kultúra
10 reprezentál, tehát 150 teherkocsit 13.000 tonna súllyal bír el, — a hajók pedig 50—60.000 tonna súlyt bírnak el — akkor láthatjuk csak, hogy a gépek milyen rendkívül nagy arányban növelték testünk teljesítőképességét.) Megemlítem még, hogy a kiáltás, mely a hír- és üzenettovábbításnak egyedüli módja volt a gépelőtti korban, milyen haladáson ment át. Attila a híreket úgy kapta meg »gyorsan« harcbanálló seregétől, hogy embersorokat állított fel, és ezek egymásnak kiáltották az üzenetet. így 1 km-t kb. 3 másodperc alatt tett meg a hír, ami óránkénti 1200 km-nek felel meg. Tehát Európából Amerikába — kb. 6000 km távolságra — 5 óra alatt érkezett volna el az üzenet, ha ilyen embersort egyáltalában fel tudtak volna állítani. Ma a távíró, telefon és rádió áll a rendelkezésünkre a hírtovábbítás tekintetében, aszerint, hogy titkosan vagy nyíltan akarjuk-e híreinket továbbítani. Ezek közül leggyorsabbak a rádióhullámok, melyeknek sebessége a fény sebességével, tehát másodpercenként 300.000 km-es sebeséggel egyenlő, azaz az egyenlítőt a rádióhullámok 0T3 másodperc alatt száguldják körül. Új és új energiaforrások keresése, ennek az energiának minél célszerűbb felhasználása azonban csak a civilizációt növelte, mely csak módot adott arra, hogy lelki kultúránk minél mélyebb legyen. De a természettudományok művelői csakhamar arra is rájöttek, hogy a természet megfigyelésében és a természet törvényszerűségeinek megismerésében érzékszerveink fokozásáról is gondoskodni kellett. Ezt a célt szolgálják a műszerek. Vizsgáljuk meg, hogy műszereink mennyire fokozták érzékszerveinket. Természetesen itt már nemcsak arról van szó, hogy valamit könnyebben, esetleg jobban végezhetünk el a természettudományok segítségével, de a műszerek lehetővé tették olyan tényeknek, kapcsolatoknak és törvényszerűségeknek felismerését is, melyeket műszerek nélkül nem ismerhetnénk. »A tudomány természete pedig, hogy szünet nélkül előrehaladjon s folytonosan csökkentse azt a közt, amely az Igazság tudásától minket elválaszt« — mondja Berget. Ezért kell még fokozottabb figyelemmel tekintenünk a műszerekre, melyek megadják a lehetőséget arra, hogy érzékszerveinkkel meg sem figyelhető jelenségeket is megismerhessünk és így új tények birtokában segítsük az emberiséget nagy céljának, az Igazság megismerésének elérésében. • Legtöbbet használt érzékszervünk a szem. A szem érzékenységét többféleképpen fejezhetjük ki. Például úgy is, ha feltesszük a kérdést, mekkorák azok a legkisebb részletek, melyek még részletként — tehát nem egybeolvadva — ismerhetők fel. Kísérletileg a kérdést úgy közelíthetjük meg, ha két ismert távolságban lévő pontot vesszünk, és figyeljük, mekkora az a távolság, melyből a két pontot egymástól már nem tudjuk megkülönböztetni. Felelet: ha a két pontból szemünkbe érkező sugár által bezárt szög 1 percnél nem kisebb, akkor azokat különállóknak ismerjük fel, ellenkező esetben a két pont szemünkben összeolvad. Ha tehát a legnagyobb alkalmazkodás mellett 10 cm távolból néz valaki, két pontot még akkor is meg tud egymástól különböztetni, ha a két pont távolsága 0'03 mm. (Ezt hívjuk a szem feloldóképességének.) Immersiós mikroszkóppal, ultraibolyafényben való fényképezéssel még akkor is meg tudjuk különböztetni egymástól a két pontot, ha ezek egymástól való távolsága egytízezred mm. Tehát a szem feloldóképességét így kb. 300-szorosára tudjuk növelni. Távcsövek segítségével a szem feloldóképességét 500-szorosra emelhetjük. Megvizsgálhatjuk szemünk érzékenységét úgy is, hogy megfigyeljük, mekkora az a legkisebb fénymennyiség, melyet szemünk észrevesz. Gyakorlatilag ez annyit jelenthet, hogy pl. mennyi az a csillag, amelyet teljesen derült égen szabadszemmel láthatunk. Eredmény az, hogy az egész égbolton szabadszemmel körülbelül 6000 csillagot látunk (még 6-odrendű csillagokat is). Ezzel
