Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Vajda Pál: A motortechnika magyar vívmányai

A gázmotorok elméletéről szóló magyar és idegen nyelvű tanulmányaiban Bánki már korábban, elsőként mutatott rá, hogy a robbanómotorok hatásfokát a robbanótér térfogatának a gyakorlatilag elérhető legerősebb csökkentésével, vagyis a nyomás fokozásával lehet javítani. Ezt a követelményt tartotta szem előtt már a Bánki—Csonka-motor szerkesztésénél is. Bánki elgondolásának alkalmazása hamarosan általános törekvéssé vált, a nyomás növelése érdekében a legkülönbözőbb eljárásokat vezették be. Megkísérelték például a robbanókeverék hűtését; erre azért volt szükség, mert a nyomás növelése a hőfok növekedésével jár, ami idő előtti robbanást, «korai gyújtást» okoz.

Bánki azonban hamarosan felismerte, bogy a gáz rossz hővezetőképessége miatt felületi hűtéssel nem lehet megakadályozni a korai gyulladást. így jutott arra a gondolatra, hogy a hűtést a robbanókeverékben egyenletesen elosztott, porlasztott vízzel biztosítsa. Tehát a legegyszerűbb eszközzel, a már jól bevált karburátor újszerű alkalmazásával oldotta meg a nyomás növelésének problémáját. Két porlasztót alkalmazott, ezek közül az egyik a benzint, a másik pedig a vizet porlasztotta be a motorhengerbe. Ilyenformán a benzinmotoroknál megengedhető legnagyobb nyomás mellett is meg tudta akadályozni a korai gyújtást, s ezzel biztosította a motor teljesítőképességének nagyarányú növelését; motorjának hatásfoka másfélszerese volt az egykorú motorokénak.

E nagyszerű eredmények ellenére is a Bánki-motor, amely valóságos forradalmat jelentett a robbanómotorok elméletében, a gyakorlatban nem töltötte be azt a szerepet, amelyet a szakemberek vártak tőle. Éspedig azért nem, mert elterjedését megakadályozta egy újabb konstrukció, a hasonlóképpen nagy nyomással dolgozó, kezdetben ugyan gyengébb hatásfokú, de olcsóbb üzemanyaggal működő Diesel-nyersolajmotor. A két vetélytárs közül a piűszaki megoldást illetően eleinte a Bánki-motor mutatkozott előnyösebbnek. Hatásfoka nemcsak teljes terhelésnél volt jobb mint az akkori Diesel-motoré, hanem a terhelés csökkenésénél is. A Diesel-motor sűrített levegővel töltött hengerébe csak mintegy 50—60 atmoszférás, több fokozatban előállított túlnyomással lehetett befecskendezni a folyékony tüzelőanyagot; ehhez szivattyú kellett. A külön szivattyún kívül növelte a Diesel-motor előállításának költségeit az is, hogy a nagy nyomás miatt gondosabb megmunkálást kívánt mint más gáz- vagy benzinmotor.

Mégis volt egy tényező ebben a versenyben, amely feltétlen előnyt biztosított Diesel Budolf számára: amíg Bánkinak nem álltak rendelkezésére megfelelő anyagi eszközök a szükséges kísérletek folytatásához, addig a német nagytőke — a két leg-70