Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Vajda Pál: A motortechnika magyar vívmányai
olajat maga a motor — az alsó állásban belemerülő hajtórúd — juttatta el, szórta szét az olajozandó helyekre. A motoron alkalmazott másik legjelentősebb újítás az „automatikus csőgyújtás“ volt, amely az előzőleg a gáznemű robbanókeverék meggyújtására használt szabadlángos gyújtószerkezeteket egy rendkívül egyszerű, üzembiztos, zárt gyújtócsővel helyettesítette. Ez lehetővé tette a korábban robbanásveszélyessége miatt mellőzött benzin üzemanyagként való felhasználását, másrészt a robbanóerő fokozását és az üzemanyagfogyasztás csökkenését. A csőgyújtást azonban később egy még tökéletesebb megoldás, a Bosch-féle elektromos gyújtás háttérbe szorította. A megmunkálás tökéletessége mellett a konstrukció alapos átgondolásának volt köszönhető a Bánki—Csonka motorok rendkívüli tartóssága. Az első példány csaknem fél évszázadig volt használatban, amíg — technikatörténeti értékére való tekintettel — ki nem vonták a forgalomból. A Ganz-gyárban készített motorok közül nem egy még napjainkban — 60 év múltán! — is használatban van. Egy másik fontos konstrukció, amelyen a karburátort alkalmazták, a kisüzemek szerszámgépeinek motorizálásában jelentett figyelemreméltó eredményt. Ez a Bánki—Csonka-féle gáz- és petróleumkalapács. A kisüzemek energiaszükségletének biztosításában — az addig használt gőzgépekhez képest — nagy haladást jelentett a gáz- és petróleummotorok bevezetése. A gőzgépek üzemét ugyanis drágává tették a költséges építkezések, a nagy mennyiségű és nehezeD szállítható üzemanyag stb. A gáz- és petróleummotorok és -kalapácsok lényegesen olcsóbban és könnyebben üzemeltethetők. Az első ilyen kalapács, a Robson-féle gázkalapács működtetéséhez azonban még emberi munkaerőre volt szükség: minden ütés előtt kézzel vagy lábbal mozgatott dugattyú szívta be a robbanókeveréket, amely azután a hengerben elrobbanva leütötte a kalapács dugattyúját. Bánki és Csonka egészen újszerű megoldási módot alkalmaztak: a gáz- vagy petróleummotor hengerében keletkező robbanóerővel folytonos üzemben működtették a kalapácsot. Emellett a motor még egy másik munkagépet vagy transzmissziót is hajthatott. Indítás után folytonosan és automatikusan ütött, biztosan és kihagyás nélkül működött. Kézi beavatkozásra csak az irányításnál, a ki- és bekapcsolásnál, illetőleg az ütés erejének szabályozásánál volt szükség. A harmadik konstrukció, amelyben már a karburátor egy új változatával, újszerű alkalmazásával találkozunk, a Bánki-motor. 69
