Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Gáspár László: Millszekundumos robbantás a bányászatban

minthogy belső átmérője nagyobb mint a cső külső átmérője — szabadon mozoghat le s fel. Szabad esése közben csak a csőből kiálló fémcsúcsokat érinti. Ezek az érintkezőcsúcsok és a fémharang a robbantólyukak gyutacsaival oly módon állnak áramköri összeköttetésben, hogy amikor szabad esés közben a fémharang egymás után érintkezésbe jut a csőből kiálló fémcsúcsokkal, a záródó áramkörök a gyutacsokat sorra robbantják. A gyújtások közötti időtartam egyrészt attól függ, milyen távolságban követik egymást az érintkezőcsúcsok, másrészt attól, hogy az ejtőharang indítása milyen magasságról történik. Robbantás előtt az ejtőharangot vékony (0,2 mm-es) vashuzalra függesztik fel, amely az áram bekapcsolása pillanatában izzásba jön és elég. így a harang szabaddá válik és esése közben egymás után zárja az érintkezőcsúcsok áramköreit. (A kapcsolószekrényt 1. VI. képtábla, 2.)

Kóta a felsőgallai mészkőbányában hajtotta végre első millszekundumos robbantását. Hét robbantólyuk mindegyikében 300 kg ammondinamitot helyeztetett el. A nagy mennyiségű robbantóanyagra való tekintettel felszólították Felsőgalla lakóit, hogy a jelzett időpontban lakásuk valamennyi ablakát nyissák ki, nehogy a légnyomás üvegkárt okozzon. Ez az óvatossági rendszabály azonban feleslegesnek bizonyult. A millszekundumos gyújtást csattanás vagy dörgés helyett csupán tompa morajlás követte. Már az is meglepő volt, hogy. a több mint két tonna ammondinamit robbanása csak gyenge hangot hallatott; még nagyobb elképedést okozott, hogy a robbanás után pár perccel már kő nem mozdult, por sem szállott. Pedig a robbantás egy 35 méter magas, 40 méter hosszú és átlagosan 5 méter széles sziklafalat tört le; a meghívott szakértők mindjárt megállapították, hogy mintegy 2000 vagonra tehető a lerobbantott kőmennyiség. A robbantás egyenletesen aprító hatása újabb meglepetés volt. Csak néhány nagyobb kőtömböt kellett robbantással tovább aprítani, hogy géppel felrakható legyen. A lerobbantott kőtömeg zömének azonban nyomban nekieshettek a csilléket töltő rakodógépek.

A felsőgallai kísérletet újabb külszíni robbantások követték, s ezek csak megerősítették a millszekundumos gyújtással szerzett jó tapasztalatokat. Azóta kőbányáink mind átvették az új robbantási technológiát, amely módot adott a líőbányászat teljes gépesítésére.

De vajon milyen lehetőségeket rejt magában a millszekundumos robbantás földalatti térségekben, például szénfejtésekben? Ez a kérdés nem hagyta nyugton Kótát, miután az új robbantási eljárás külszíni bányákban olyan termelékenynek bizonyult.

44