Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Gáspár László: Millszekundumos robbantás a bányászatban

ban rázzák össze a kőzetfalat. Megfigyelték, hogy a vibráció fő ereje, meglepő szűk térre szorítkozik, és a rengés gyorsan elenyészik, alig gyűrűzik tovább. Ez a jelenség fokozott érdeklődést keltett a millszekundumos időzítés iránt, mert nagyobb arányú robbantások olykor a közeli építményekben is kárt tettek. A millszekundumos robbantásnak egy másik fontos jelensége, hogy rezgéshullámai egyenletes nagyságú darabokra törik a kőzetet, ami bizonyos kőzetfajták kitermelésénél ugyancsak kívánatos feltétel. Ilyen szempontból is nagy figyelmet keltett a millszekundumos gyújtásmód.

Ezt a módszert 1945—46-ban kezdték alkalmazni kőbányákban. (L. V. képtábla, 2.) Hamarosan külszíni szénfejtésekben is bevezették, földalatti robbantásokra azonban csak 1948-ban próbálták ki. Kísérletképpen alkalmazták, de — a nagy robbantóhatás veszélyére való tekintettel — csupán olyan vágatok kihajtására, amelyek nem feküdtek mélyen a felszín alatt. Mélyszintű szénfejtésekben Kóta József, a tatabányai Bányabiztonsági Kutató Intézet igazgatója végzett elsőnek kísérleteket a millszekundumos robbantással.

E próbálkozások nem is maradtak bizonyos siker nélkül, ám az eredmények még távol voltak a gyakorlati kívánalmaktól. A Mész- és Cementipari Központ felhívására 1950-ben az intézet programjába vette a nagylyukú robbantások vizsgálatát és olyan módszer kidolgozását, amelynek bevezetése lehetővé tenné hazai mészkőbányáinkban a termelés teljes gépesítését. E kutatási feladat teljesítéséhez Kóta mindjárt hozzáláthatott, mert a robbanási gázok munkavégzésére vonatkozó vizsgálatok amúgy is fontos részét tették az intézet munkatervének. A kísérletek előkészítése során csak akkor került nehézségek elé, amikor a millszekundumos időzítés technikai megvalósításával kezdett foglalkozni. Külföldön villanymotorral hajtott gépet használtak ezredmásodperces időközök kapcsolásához. Késleltető gyutacsok kidolgozásával is próbálkoztak, de a kísérletek még azóta sem vezettek kielégítő eredményre. Nemcsak, a késleltetett gyújtású gyutacsok 10 millszekundumos pontatlansága miatt, hanem azért sem, mert 25 ezredmásodpercnél rövidebb időközök beállítására nem adnak módot. így nem lehetett teljes bizonyossággal megállapítani, milyen időközzel érhető el a legjobb hatás.

Az időzítés beállítására Kóta szellemes és meglepően egyszerű eszközt szerkesztett. (L. VI. képtábla, 1.) Időzítő berendezésének lényege egy függőlegesen elhelyezett cső, amelynek külső felületén egymástól meghatározott távolságban villamos érintkezőcsúcsok vannak. A csövet gyűrűszerű fémharang veszi körül, amely —

43