Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Nyárády Gábor: A bányákból széngyárak lesznek
féle, mint az aszfaltbontó. Üt, ráz, zakatol, hosszú órákig nagy erővel kell a széntömbbe nyomni. Ha több szenet fejt is vele a bányász, bizony nem kevesebbet izzad és erőlködik. A legtökéletesebb fejtőkalapács sem szabadítja meg a súlyos fizikai munka terhétől. De a termelés módját és eredményét sem lendíti ki a kisüzemi módszerek közül. Csak a villamosenergia kiterjedtebb alkalmazása nyitotta meg a lehetőséget a bányamunkák mind tágabb körét felölelő gépesítésre, a nagyüzemi termelés feltételeinek megteremtésével egyidejűleg a fizikai erőkifejtés teljes kikapcsolására. Ám csak a lehetőség nyílt meg erre. Mert az éppen ez időtájt, a századfordulón kialakult monopolszervezetek — miután kiküszöbölték a bányavállalatok közötti versenyt — már nem sokat törődtek a bányagépészet fejlesztésével. Azzal meg, hogy a bányászon könnyítsenek, a legkevésbé sem. Egyes műveletek gépesítése ugyan előbbre haladt — a csillék vontatása villanymotorral vagy sűrített levegővel, a fúró- és fejtőkalapácsok meghajtása villamos erővel stb. —, de még mindig a kézi munka maradt jellemző a kapitalisták bányáira, az ötletszerű, rendszertelen kisgépesítés fokán máig sem jutottak túl. A bányagépészetben is, mint annyi más területen, a szocialista építés munkásaira várt az úttörő feladat: az emberi erő kímélése mellett megteremteni valamennyi földalatti bányaművelet — fejtés, rakodás és szállítás — összehangolt, teljes gépesítését, olyan színvonalon, amely megfelel a bányászattal szemben támasztott folyton növekvő követelményeknek. S a szovjet bányagépszerkesztők megoldották ezt a feladatot. A harmincas évektől kezdve már nemcsak a csákányt tetették félre a vájárokkal, hanem fokról fokra a fejtőkalapácsot, a fúró- és rakodógépeket, sőt a viszonylag legkorszerűbb gépet, a réselőgépet is, hogy azután ezeket egyetlen nagy egységbe építve kialakítsák a nagyüzemi termelésnek az emberi erőt teljesen kiküszöbölő kombinált gépeit. Ezzel a szovjet bányászfeltalálók valóságos forradalmat hajtottak végre a bányászatban, a világ bányászatának élére törtek. Gépesítették az egész termelési folyamatot. Érthető hát, hogy bányáink államosítása, vagyis fejlesztésük kiindulópontjának létrejötte után bányászatunk a szovjet példát igyekezett követni. Erre annál nagyobb szükség volt, mert a bűnösen elhanyagolt állapotban átvett bányáinkban még mindig a kezdetleges kézi munka, a csákány uralkodott. A gépesítés alacsony fokát jellemezte, hogy míg a Szovjetunióban egy tonna szén kitermeléséhez 35 kWó áramot használtak fel, addig nálunk csak 18 kWó-t, de ennek is csupán 20 százaléka jutott a jövesztésre és 32
