Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Sztrókay Kálmán: A föld mélyének felderítője: a torziós inga

egymástól való távolsága nem több 30—40 cm-nél, a műszer megérzi, ha nem egyforma vonzóerő hat mindkettőre. Elég akár csak pár arasznyival is arrább vinni az Eötvös-ingát, már más az egyensúlyi helyzete, mert a közelében levő tömegek vonzásának más a hatása. Érzékenységére jellemző, hogy például egész pontosan kimutatja a közelében levő ember súlyát. Miután Eötvös a rúd végén levő súlyt körülbelül fél méter bosszú drótra függesztette fel, még tökéletesebb lett a műszere. Függőleges irányban is ki lehet tapogatni vele a nehézségi erő változásait egy helyben történő megfigyeléssel.

Ez a nagyszerű és pontos műszer persze nem alkalmazható a hozzávaló elmélet nélkül. Alihoz, hogy a műszer skálájáról leolvasható adatokból gyakorlati eredményt lehessen kihozni, ki kellett dolgozni a műszer matematikáját. Bonyolult számítások kimerítő és pontos felvilágosítást adnak a Föld mélyében levő tömegek eloszlásáról. Ha a föld alatt az átlagosnál nagyobb vagy kisebb sűrűségű anyagok vannak, az Eötvös-ingával pontosan ki lehet számítani fekvésüket, kiterjedésüket, sűrűségüket, a földalatti tömegek részletes térképét. S ha a geológus kezébe veszi ezt a térképet, meg tudja mondani, mi lehet a Föld mélyében, van-e ott ércet, sót, kőolajat tartalmazó réteg.

Eötvös Loránd először Arad környékén végzett rendszeres méréseket tökéletesített ingájával. Megállapította, hogy az aradi Hegyalja sziklás rétege a környező síkság alatt körülbelül 760 méter mélységig folytatódik, azután lassan ismét a föld felszíne felé emelkedik, s ezt a sziklás altalajt borítja az Alföld laza, üledékes anyaga. A Kecskemét környékén végzett mérésekből (1. I. képtábla, 4) kitűnt, hogy a nehézségi erőnek egy helyen minimuma van, s e pont körül mintegy harminc kilométeres körzetben egyenletesen emelkedik, majd azontúl újra fogy. Geológiai értelmezésben ez annyit jelent, hogy mélyen az Alföld alatt egy harminc kilométer átmérőjű körhegység nyugszik betemetve, s ennek közepén kráterszerű mélyedés van. Az 1912. évi kecskeméti földrengés azután igazolta, hogy a földalatti egyensúly még nem állt be. A Hortobágyon Eötvös expedíciója megállapította, hogy a nehézségi erőnek egy helyütt maximuma van, másik helyen minimuma. Tehát vagy az egyik vagy a másik helyen olyan alakulatnak kell lennie a föld mélyében, amelyet a geológusok «dóménak neveznek. Tapasztalat szerint a földgáz ilyen helyeken gyűlik össze. Ezért amikor a Hortobágyon földgáz után kezdtek kutatni, elég volt két helyen, a maximum és a minimum helyén lefúrni. Mint ismeretes, így hozták napvilágra a hajduszoboszlói 73 fokos hévvizet.

Amikor Eötvös először közölte eredményeit a tudományos világ-29