Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Sztrókay Kálmán: A föld mélyének felderítője: a torziós inga

mérések nagyon eltérő eredményekre vezettek, s Eötvös is csak akkor kezdett megbízható mérésadatokat kapni, amikor rájött, hoay az eltérések a felület tisztátalanságaitól, a rászálló portól s egyéb anyagoktól származnak: tehát a méréseket zárt üvegedényben kell végezni, hogy a folyadék felülete csak saját gőzével érintkezhessél így megvolt a módja annak is, hogy a vizsgált folyadék hőmérsékletét tetszése szerint változtassa, megvizsgálhassa a felületi feszültséget a folyadék forráspontján alul is, felül is, a kritikus hőmérsékletig, amikor az egész folyadék gőzzé válik. Több esztendeig tartó számtalan mérés és kísérlet .eredményeként született meg aztán az Eötvös-törvény, amely végeredményben ugyanolyan általános érvényű törvény a folyadékok állapotára, mint amilyen a térfogat és a nyomás összefüggését megállapító Boyle-Mariotte— Gay-Lussae törvény a gázokra.

Hogy az Eötvös-törvényt megértsük, előbb meg kell ismernünk egy meglehetősen elvontnak látszó fizikai fogalmat, a molekuláris felületi energia fogalmát. Legérthetőbb, ha így fejezzük ki: a molekuláris energia mértéke az a munka, amelyet el kell végeznünk, ha egy molekulát a folyadék belsejéből a szabad felületre viszünk. Eötvös úgy találta, hogy a folyadékok molekuláris felületi energiája mindig egyformán változik a hőmérséklettel. Akár étert, akár alkoholt . akár kloroformot vizsgált, egy fokkal felmelegítve valamennyinek ugyanannyival változott a felületi energiája, éspedig függetlenül attól, hogy milyen hőfokról történt a felmelegítés. Az a szám, amely megmondja, mennyivel változik meg a molekuláris felületi energia egy fokkal való felmelegítésnél, az úgynevezett Eötvösállandó. Ez független a folyadék anyagi minőségétől, állapotától, hőmérsékletétől, csak egy feltétele van: a folyadék molekulái ugyanakkorák legyenek folyadék állapotban, mint gőz állapotban. Az Eötvös-állandó értéke átlagosan: 0,227.

Munkálatainak eredményeit Eötvös 1886-ban tette közzé, megjelent értekezése az Annalen der Physik című német szaklapban is. A világ minden fizikusa tudomást vehetett felfedezéséről. Ennek ellenére 1893-ban Ramsay angol fizikus sajátjaként ismertetett egy módszert, amely lehetővé teszi a folyadékok molekulasúlyának meghatározását, s voltaképpen az Eötvös-törvényt mondta ki újra, kissé más alakban. Annál különösebb volt ez, mert Ramsay tudott Eötvös törvényéről, később maga is elismerte. A fizikai irodalomban jó ideig mégis Eötvös — Ramsav-törvénynek nevezték az Eötvös-törvényt, és sokáig tartott, amíg Ramsay neve lekopott az elnevezésről. Attól kezdve, hogy közölte eredményeit, Eötvös nem foglalkozott többé a felületi feszültség kérdéseivel, egész érdeklődését a tömegvonzás kötötte le.

23