Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Sztrókay Kálmán: A föld mélyének felderítője: a torziós inga

Az első feladat, amelyet Eötvös az új területen maga elé tűzött, az általános tömegvonzás állandójának pontos megmérése volt, bár ez a fizikusok szemében csaknem felesleges pepecselésnek látszott. Mint ismeretes, Newton fedezte fel az általános tömegvonzás törvényét, amely éppúgy érvényes itt a Földön, mint az egész világmindenségben. A Föld vonzóereje kényszerít minden tárgyat, hogy leessék, ha nincs alátámasztva, s a Föld vonzóereje kényszeríti a Holdat, hogy körülötte keringjen. De nemcsak a Föld vonzza a fáról leeső almát, hanem az alma is vonzza a Földet, mint ahogyan nemcsak a Föld vonzza a Holdat, hanem a Hold is a Földet. A vonzás tehát két tömeg között kölcsönös és —mintNewton megállapította — arányos az egymást vonzó tömegekkel, de csökken távolságuk négyzetével.

Csillagászati vonatkozásban könnyű volt bizonyítani az általános tömegvonzás törvényének helyességét. Ha ennek alapján kiszámítjuk előre a bolygók mozgását, a megfigyelés csakhamar eldöntheti, megfelel-e a tömegvonzás törvénye a pályák meghatározásához. A csillagászat teljes mértékben igazolta Newton felfedezését. Az általános tömegvonzás törvényének felhasználásával valóban pontosan ki lehet számítani minden égitest mozgását, s nincs szükség más erő feltételezésére, hogy a megfigyelt mozgásokat megmagyarázhassuk.

Nehezebb azonban itt a Földön beigazolni, hogy két tömeg vonzza egymást. A szabad esés ugyan bizonyítéka annak, hogy a Föld magához vonzza a testeket, mégpedig olyan erővel, hogy az esés első másodpercében minden test 4,9 méternyi utat tesz meg. Ám a közvetlen tapasztalat semmi jelét sem mutatja, hogy a tömegek egyébként is vonzanák egymást a Földön. De könnyen megérthetjük ezt, ha az égitestek vonzásának ismeretében kiszámítjuk, hogy tulajdonképpen milyen nagy az általános tömegvonzás a testek tömegéhez mérten. Hát bizony nagyon kicsi. Két egygrammos tömeg egy centiméternyi távolságból mindössze olyan erővel vonzza egymást, amennyit egy gramm súlynak egy-tizenötezermilliomod része képvisel. Ha semmi akadály nem gátolná meg őket, hogy engedelmeskedjenek a vonzóerőnek, akkor is oly kis gyorsulással indulnának meg egymás felé, hogy az első percben csak körülbelül egy ezermilliomod milliméternyi utat tennének meg. Nyilvánvaló, hogy a legkisebb akadály, a leggyöngébb súrlódás is elegendő, hogyne indulhassanak el egymás felé. Ezért hát nem csodálkozhatunk, hogy közvetlenül nem tapasztalunk semmit sem az általános tömegvonzásból. Földünk tömege azonban ötezer trillió tonna, s ez a hatalmas tömeg már olyan erővel vonzza a felszínének közelében lévő testeket, hogy az első másodpercben csak-24