Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Nyárády Gábor: A feltalálók helyzete a múltban és ma

bezzeg nem. mégsem vállalta őket például balesetvédelmi, egészségügyi vagy csip-csup találmányokért, amelyek nem ígértek elég hasznot, talán a befektetett pénzt sem hozták vissza. És még mindig nem beszéltünk a külföldi szabadalmaztatásnak a belföldi sokszorosát kitevő költségeiről. Kik bírták viselni ezeket? Kérdéses lehet-e még, kiknek az érdeke diktálta a szabadalmi törvényt? Nem.

Nem kétséges az sem, hogy a jelenlegi rendelkezések a feltalálót védelmezik az állam teljes súlyával. Ingyenes, költség- és illetékmentes szerzői jogvédelmet biztosítanak mindazok részére, akik — szerzői tanúsítvány, találmányi díj és különféle kedvezmények ellenében — felajánlják találmányukat az államnak. Az állam viseli a felmerülő összes kiadásokat, a külföldi szabadalmaztatás költségeit. Ám azoknak, akik e kedvezményeket nem óhajtják igénybe venni, lehetőséget nyújt a szabadalmi oltalom megszerzésére is.

Nos jól van, mondhatná valaki, sok pénzt vitt el régen a találmány védelme, ma semmibe sem kerül, de vajon mennyit hozott akkor és mennyit hoz jelenleg? Valóban, sok szó esett az eddigiekben a feltaláló erkölcsi és anyagi megbecsüléséről, lássuk hát végül, milyen előnyökhöz jutott a feltaláló a múltban és mit élvez ma. Egy-két számszerű adat nem jellemezné híven a feltalálók anyagi boldogulását általában. Ezért önkényesen kiragadott példák helyett meg kell elégednünk az előadottakból folyó általános következtetéssel. Ama kivételektől eltekintve, akiket testestüllelkestül megvett az ördög, vagy felkapott a szerencse, a tőkével nem rendelkező feltaláló a múltban — megalázó körülmények, kiszolgáltatott helyzete ellenére is — próbálta elérni az álmaiban elképzelt ragyogó feltételeket, a vagyont, a hírnevet itthon, vagy ha itthon nem tudta, külföldön, ámde rendszerint sikertelenül s így végtére kénytelen-kelletlen, olcsón, sokszor csak a munkabére fejében dobta oda alkotását tőkés gazdájának vagy a legtöbbet ígérő vállalkozónak. Bizony, nem lett milliomos, de még nagykanállal sem igen ehetett azután, örülnie kellett, ha a szabadalmi eljárás lefolytatásának, áldozatos munkájának és kísérleteinek költségei részben vagy egészben megtérültek.

Mindez már a múlté. A mai feltalálónak nem kell házalnia, védekeznie a kifosztás ellen s végül reményét vesztetten elprédálnia munkája gyümölcsét. Az állam — az előzetes kísérletezési, kidolgozási költségek megtérítésén felül — a gazdasági haszon arányában megállapított skála szerint díjazza találmányát. Díja 200 ezer forintot is elérhet. S elérheti akkor is, ha találmánya nem jár pénzben kifejezhető eredménnyel, például egyes munkafolyamatok elvégzését könnyíti meg, vagy a munkafeltételeket teszi egészsége-2 Nagy magyar találmányok — 7/08 S

17