Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Nyárády Gábor: A feltalálók helyzete a múltban és ma
állt esetleg hosszadalmas kísérleteket is folytatnia. Ilyenkor az utóbbi bejelentőt, tehát a vállalkozót ismerték el elsőnek, bármily kis része volt az eredményben — odaveszett az úttörő minden joga. «Aki az utolsó lépést megteszi, az kaparja be a pénzt» — így szól az utolsó lépés szabálya az amerikai jogban; ugyan kinek az érdekét szolgálja ez? Tisztán kitűnik abból a perből, amely egyrészt Sauer és Mann, másrészt Edison között folyt egy villanylámpa-szabadalomért. Sauer és Mann jöttek rá az elvre, de nem volt pénzük a kivitelezéshez. Az óriási tőke, üzemek és laboratóriumok egész sora felett rendelkező Edison ellenben meg tudta valósítani az idegen gondolatot, övé lett hát a szabadalom. Hasonló felfogást fejezett ki a régi német szabadalmi törvény az «i» feletti pont elvével, amely szerint ugyancsak azé volt minden előny, siker, jog, aki az <d* betűre feltette a pontot, vagyis végső formába öntötte a találmányt — tehát a vállalkozóé. Nálunk persze ma már nem ez a rendszer járja. A találmány szerzőjének az első bejelentőt kell tekinteni, feltéve, hogy nem visszaéléssel jutott az elsőséghez. Ha többen dolgoztak — együtt vagy külön-külön — a találmány létrehozásán, társszerzőknek minősítik őket, mindannyian részesülnek az elismerésből. Találmányi jogunknak ez a rendelkezése méltó megbecsüléshez juttatja mindazokat, akik valamely találmány megvalósulását előbbre vitték. Vegyük úgy, hogy a feltaláló, akit a múltban kísérünk, túljutott az első akadályon, biztosította elsőségét — ámbár csak egy szakmára, mivel a kapitalista jog szerint a szabadalomtulajdonos csupán azon a területen számíthat védelemre, amelyen versenyben áll. Még veszélyesebb csapda várt ezután a feltalálóra: az igénypontok összeállítása. Ezekben kellett szabatosan megszövegeznie, hogy mire kéri a szabadalmat. Ha nem volt bőviben a százpengősöknek, hogy megfizesse az igénypont-szerkesztés rafinált módszereiben járatos szabadalmi ügyvivőt, s maga fogalmazta meg igényét, könnyen bakot lőhetett. Rossz igénypont-fogalmazás — vesztett csata. így szövegezni például: bizonyos gyógyszer előállítása 80 százalék ilyen, 20 százalék olyan anyagból — annyit jelentett, mint elprédálni a találmányt. A szemfüles vállalkozók ugyanis rögtön kiváltottak egy megkerülő szabadalmat ezzel a szöveggel: bizonyos gyógyszer előállítása 81 százalék ilyen, 19 százalék olyan anyagból — s a feltaláló hoppon maradt. Ebbéli tapasztalatlanságára ráfizethetett azután a továbbiakban, a felszólalások kapcsán is. Ehhez tudni kell, hogy régen nem vizsgálták, vajon a bejelentett találmány új-e. Egyszerűen tudomásul vették a bejelentést. 15
