Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Németh Béla: Korszerű műőrlés hengerszékkel
gép nagy súlya rendkívül megnehezítette az eke használatát. Ezért az ekkoriban Csonka Jánossal együtt már Mechwart munkatársai közé tartozó Bánki Donát javaslatára robbanómotorra cserélték ki a gőzgépet; a módosítás lényegesen megkönnyítette a talajmaró használatát. Mechwart és Bánki e találmányát joggal tekinthetjük a mai traktorok egyik ősének. A Magyar Tudományos Akadémia 1896-ban Wahrman-díjjal tüntette ki Mechwart Andrást. Az alapító kívánsága szerint az aranyérmet minden évben annak kellett kiadni, aki legtöbbet tett a magyar ipar fejlődéséért. Amikor 1896-ban először adták ki a díjat, a bírálóbizottság úgy vélte, hogy senki sem jogosultabb rá mint Mechwart. Az Akadémia akkori elnöke, Eötvös Lóránd a következő szavakkal emlékezett meg munkásságáról áz aranyérem átadásakor: «0 állította jel azt a hengerszéket, amelyen a magyar gazda acélos búzáját megörli; ő eresztette útnak a kocsik ezreit, amelyek anyaföldünk termékeit piacra szállítják; ő és munkatársai terjesztik legfényesebben szerte a hazában a jelenkor varázserejű világosságát.» Hetvenhároméves korában, 1907. június 14-én hunyta le szemét. Küzdelmes, munkában eltöltött élete szorosan összeforrott a magyar ipar fejlődésével. Iparunk egyik úttörőjét tiszteljük benne ma is. és a nagy magyar feltalálót. Bátran mondhatjuk így: magyar feltalálót. Mert nemcsak nyelvünket tanulta meg, hanem magyarnak is vallotta magát. A már idézett akadémiai jelentés joggal állapította meg róla: «... hazafias érdemeivel rászolgált arra, hogy necsak a törvény értelmében tekintessék magyar honosnak, hanem a szó legnemesebb értelmezésében is ...» IRODALOM: Bánki D.: Emlékbeszéd Mechwart András felett. (1908.) Ripka F.: Mechwart-album 1859—1899. (1899.) Akadémiai Értesítő. (1897. I. 85. füzet.) Bánki Donát: Mechwart András. (1908.) 160
