Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Vajda Pál: Gyógyszeralapanyag mesterséges gépi előállítása
a rézhengerre egyszerűbb volt. Ezek és egyéb előnyök tették lehetővé, hogy Békésy a kis kézi gép elvei alapján nagyobb gépet szerkesszen. Négy kis kézi gépet egyesített lóvontatású géppé. Közös tartógerendára szerelte fel és közös meghajtással működtette őket. Nagy gépe működéséről a következőket írta a Kísérletügyi Közlemények 1938. évi 1—6. füzetében: «A tűshenger akkor volna tökéletesen kihasználva, ha kb. egy magasságban álló rozskalászok egymás mellé, egy sorba szorulva, mintegy szalagot alkotva kerülnének a henger elé. Az, hogy a különféle táperőben levő talajok, a rozsfajták különbözősége stb. egyrészt a rozs sűrűségére, másrészt a rozskalászok magasságára igen nagy befolyást gyakorolnak, átlagos munkaszélesség választására indított, ami megfelelő volt akkor, amikor egy szúróhenger munkaszélességét 30 centiméterre vettem. A kézigéppel végzett első kísérleteknél a terelőlapok garatot alkotva vezették be a rozsot a tűshengerhez. E kísérleteknél nyilvánvalóvá vált, hogy a rozs szalmájának nagy rugalmassága folytán a tereUlapokon fellépő kis súrlódás már sok esetben elég volt ahhoz, hogy annyira elhajlítsa a rozs szalmáját, hogy a kalász a tűshenger alatt áthaladjon, kikerülje a megfertőzést. Ennek kiküszöbölésére a terelőlemezre jobbról és balról két végtelen-szalagot szereltem, amely gondoskodott a rozs bevezetéséről... A szalag munkája végeredményében nem más, mint hogy összetereli a 30 centiméter szélességben, azaz egy munkaszélességben elhelyezkedő kalászokat egy centiméter széles csíkra és így vezeti őket a szúr óhengerhez.» E gép tíz munkaóra alatt körülbelül 7 — 10 katasztrális hold fertőzését végezheti el, szemben a kézi gép napi 300—400 négyszögöles munkateljesítményével. Békésy Miklós tehát megoldotta az anyarozs mesterséges tenyésztésének technikai problémáját. Ezzel azonban még nem oldódtak meg az anyarozs mesterséges termesztésének összes feladatai. Napirendre kellett tűzni az anyarozs hatóanyag-tartalmának kérdését is. Békésy első kísérletei során ugyanis az anyarozsnak nem volt hatóanyag-tartalma, alkaloidamentes volt, vagyis a gyógyászat szempont jából értéktelen. Márpedig a termesztés éppen a hatóanyag érdekében történik, tehát elsősorban ezzel kellett foglalkoznia. Több évi munka után sikerült megállapítania, hogy nem a termesztés körülményei szabályozzák az alkaloida-tartalmat, ez kizárólag annak függvénye, hogy milyen fajta anyarozsból indul meg a termesztés. Kiderült, hogy az anyarozsnak vannak alkaloidamentes fajtái, mások ellenben alkaloida-tartalomban igen gazdagok. Az első kísérleteknél Békésy véletlenül olyan szemekből indult ki, amelyekben nem volt hatóanyag. A későbbi évek során azután «egyszem-analizist» dolgozott ki, 148
