Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Vajda Pál: Gyógyszeralapanyag mesterséges gépi előállítása
vagyis az alkaloida-tartalmat szemenként meghatározó módozatokat. Ezek lehetőséget adtak megfelelő jó minőségű törzsanyag kikereséséhez. Különböző országokból kért anyarozsfajtákból választotta ki a legtöbb hatóanyagot tartalmazó anyarozsot. Magyarország, az Egyesült Államok, Kanada, Japán és Spanyolország anyarozstermése járult hozzá ennek az eredménynek az eléréséhez. Megjegyzendő, az egyszem-analízis ma is folyik, évenként 5 — 10 ezer egyszem-analízist végeznek el a Kertészeti Kutató Intézet gyógynövény osztályán, hogy megfelelő törzstenyészeteket biztosítsanak állandóan a mesterséges termesztéshez. A technikai és tudományos kérdések mellett a termesztésnek voltak és vannak szabadföldi problémái is. A gépek ugyan teljes mértékben függetlenítették a termesztést a természeti viszonyoktól, ezek kedvező hatása azonban az eredmények fokozásában számottevő szerepet játszik. Éppen ezért — mint Békésy kimutatta — a termesztésre szánt helyet lehetőleg rét mellett kell kiválasztani, hogy annak rovarvilága fokozza a mesterséges fertőzés eredményét. Másrészt mély fekvésű helyeken kell a termesztést folytatni, lehetőleg mocsaras területek szomszédságában, ahol elég párás a levegő. Fontos a rozs alkalmas fajtájának kikeresése is. Legmegfelelőbb az a rozsfajta, amely egyöntetű növésű, mert a gép ilyen táblákon dolgozhat a legtöbb sikerrel. Sűrű vetéssel el is lehet érni, hogy a kalászok egyforma magasak legyenek, de egyben gondot kell fordítani a szántóföld egyenletes táperejére is. A szabadföldi teendők között — Békésy megállapítása szerint — legfontosabb a fertőzés idejének helyes megválasztása. Virágzás előtt a rozs sokkal jobban fertőződik, mint a közben; a még hasban levő kalász is megfertőzhető, de helyesebb megvárni a kalászhányás idejét. Ilyenkor leginkább egyöntetű a kalászmagasság és legmerevebb a szalma. A hasból kibújt kalász a megfertőzés után kb. 10—14 nappal fejleszti ki a mézharmatot, tehát abban az időben, amikor a rozs javában virágzik. Végül egy járulékos problémája az anyarozs-termesztésnek: a fertőzési veszély a környezetre. A középkorban súlyos és veszedelmes anyarozs-járványok pusztították a vetéseket. Egy-egy járvány idején a gabonatermés egynegyed, sőt egyharmad részét tette ki az anyarozs. Magyarországon az utolsó anyarozs-járvány 1908-ban volt; ekkor az anyarozs mennyisége a gabonatermés tíz százalékát érte el; súlyos betegségeket idézett elő. Békésy a fertőzési veszély elhárítására irányuló munkájának eredményeit a következőkben foglalta össze a Kísérletügyi Közleményekben közzétett cikkében: «Kísérleteimnél a rovarok csak a közvetlen környezetet fertőzték 149
