Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Pap János: A telefonközpont és á telefonhírmondó története
közvetlenül a közönség füléhez vezeti. Berendezésem használhatósága szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a telefonhálózat, amelyhez a telefonújságot kapcsolják, földvezetékkel vagy kettősvezetékkel készült. Közömbös az is, hogy az előfizetők mágneses telefonnal vagy telepes telefonnal rendelkeznek-e, és hogy csengőinduktorra vagy telepes hívásra vannak-e berendezve. Egy, a telefonújság szerkesztési helyiségében tartózkodó felolvasó az előtte fekvő újság szövegét beolvassa a telefonadóba, ez utóbbi a szükséges kapcsolások elvégzése után átveszi a felolvasó hangját a hálózatba, amely az egyes előfizetőkhöz vezet, és a hangot bármely hálózati állomáson tisztán visszaadja ...» Puskás idejében a telefonhírmondó vezetékhálózata mintegy 69 kilométer hosszú volt, három évvel halála után — 1896-ban — már 6185 kilométer. Az előfizetők száma is rohamosan emelkedett. 1894-ben 700, 1895-ben . 4915 és 1930-ban — tehát már a rádió idejében — mintegy 10 000 előfizetője volt a telefonhírmondónak. A budapesti telefonközpont megvalósítása után megnyugvást nem ismerő szelleme újabb és újabb vállalkozásokba hajtotta Puskást. Olaj után kezdett kutatni, az erdélyi Zsibó község mellett fúrásokat végzett. Olajat nem talált, bár jó helyen kereste: sok évvel később néhány száz méterre Puskás próbafúrásaitól petróleumkutak létesültek. Puskás nevéhez fűződik a budapesti villanyvilágítás kiterjesztése is; ő szervezte meg 1882-ben a Nemzeti Színház és a Vigadó villanyvilágítását. 1887. szeptember 28-án a budapesti villamosvasút ünnepélyes felavatásán ő vezette az első menetet. Az Országos Műszaki Könyvtár szabadalmi raktárából előkerült Puskás egy érdekes találmánya: «Eljárás víz alatti robbantásra», amelyet 1890-ben szabadalmaztatott. A találmány lényege a robbanás erejének növelése azáltal, hogy a két robbanótöltet egymás után robban. Meg kell említeni végül Puskás fonográf-kísérleteit is. Tökéletesíteni akarta Edison fonográfját. 1893 tavaszán Puskás éjt nappá téve kísérletezett a fonográffal. A megfeszített munka felőrölte erejét, két hónappal a telefonhírmondó felavatása után — 1893. március 16-án — találmánya elsőnek sugározta szét a szomorú hírt: «.Puskás Tivadar, a telefonhírmondó megteremtője ma reggel fél kilenc órakor, életének 48. esztendejében Hungária szállóbeli lakásán meghalt.» IRODALOM: A távbeszélő 50 éves története. (Magya- Posta, V. évfolyam 5. szám.) Balázs Barna: A távíró és távbeszélő története. (1952.) Pap János: Puskás Tivadar, (Rádiótechnika, 1954. október.) Pap János: A', irányított robbantás őse. (Élei és Tud mánv, 1955. 7. sz.) Taróczi Károly: A budapesti telefonhírmondó'keletkezése. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1939. aug.) Vater József: A távíró és távbeszélő ügy fejlődésének története. (1898.) 114
