Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Pap János: A telefonközpont és á telefonhírmondó története
időtartamra Puskás Tivadar bérli. Á bevétel 55 százaléka a kinéstárt illeti. A részvénytársaság az eredetileg 180 forintban megállapított előfizetési díjat 150 forintra szállította le. Ennek következménye az előfizetők számának további emelkedése volt. Puskás halála (1893) után két évvel az előfizetők száma már'3019-re nőtt. Nemsokkal ezután a budapesti telefonközpontot az állam vette át. A telefonújság, vagyis az egyidejűleg több állomás részére való közvetítés gondolata is sokat foglalkoztatta Puskást. 1882. február 14- én a pesti Vigadó épületében rendezett farsangi estélyen — a párizsi operai közvetítéshez hasonlóan — helyszíni közvetítést adott le a Nemzeti Színházból, Erkel Hunyadi László című operájának előadását továbbította. Ekkor azonban még csak korlátozott számú hallgató élvezhette az adást. Ahhoz, hogy egyszerre számtalan készüléken lehessen hallani, fel kellett erősíteni a hangot. Erre szolgált a Puskás-féle hangmultiplikátor, a mai erősítőcső elődje. Létrehozásában, majd a telefonhírmondó — később Puskás így nevezte el a találmányát — tökéletesítésében Szmazsenka Nándor, Puskás lelkes munkatársa is segédkezett. 1893. február 15- én szólalt meg először a világon a «beszélő újság'). így köszöntötte mintegy 60 előfizetőjét: «Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzelmes útjára megindul.» A Puskás-féle telefonhírmondó állomásainak indukciós tekercse, primer áramköre a központból jövő főáramkörrel, szekunder áramköre pedig a hallgatókészülékkel volt összekapcsolva. Amikor a központban felszerelt mikrofonba belebeszéltek, ez a mikrofon áramkörével összeköttetésben álló hurokvonalakban áramlökéseket hozott létre. Az áramlökések az előfizetői állomások tekercseiben újra áramlökésekké indukálódtak, s ezek a kagylóban a membránt rezgetve hang formájában jelentkeztek. Egy-egy főáramkor 200—300 állomás bekapcsolására volt alkalmas; az egész berendezés természetesen több főáramkörből állt. Az első időszakban még nem volt önálló vezetéke a telefonhírmondónak; előfizetői a telefonközponttól kértek kapcsolást, telefonon hallgathatták a reggel 9-től este 9-ig tartó folyamatos leadást. Később önálló vezeték épült a telefonhírmondó részére. A telefonhírmondó szerkesztőségéről a XXIV. képtáblán közlünk képet (3). Puskás Tivadar «A telefonújság szervezete és berendezése» címmel részletes tanulmányban számolt be a telefonhírmondóról. Cikkében leszögezte, hogy a «telefonújság abban különbözik minden eddigi újságtól, hogy nem nyomdai úton készül, nem is olvasás céljára. Minden cikkét, hírét és egyéb közleményeit — a telefon közvetítésével — S Nagy magyar találmányok — 12/7 S 113
