Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Pap János: A telefonközpont és á telefonhírmondó története
(annonciátor) jelezte, hogy melyik szám csenget, a kézelő a dugót belehelyezte a «jelentkező lyukba», így egyrészt a hívó készülékét meghosszabbította a saját készülékéig, másrészt az annonciátorral megszakította a kapcsolatot. Dugaszolás után megkérdezte a hívó féltől, hogy kivel óhajt beszélni; majd a «jelentkező lyukból» kihúzott dugót a kért állomásra kapcsolta át és jelzőcsengőjével (induktorával) odacsengetett. A hívott fél jelentkezése után a kezelő hangosan bemondta a hívó és a hívott nevét a váltókezelőnek, aki a két vonalnak megfelelő váltódugókat összedugaszolta. A beszélgetés befejezéséről a kezelő nem kapott jelzést. Időközönként közbelépett és megkérdezte, beszélnek-e még. Ha nem kapott választ, jelezte a váltókezelőnek, hogy a kapcsolást szétbonthatja. A központ huszonöt előfizetővel kezdte meg működését, e szám azonban rövidesen ötvenre emelkedett. A hálózat kapcsolószerkezeteinek kezdetleges volta és a vezetékek megszaporodásával járó nehézségek arra kényszerítették Puskást, hogy növelje a központok számát is. Három hónappal az első központ megnyitása után már másodikat létesített, majd a budai központ felállításával háromra nőtt a budapesti telefonközpontok száma. A budai előfizetők összekapcsolására a Margit-híd alatt öt fémeres, guttaperchával és pamuttal szigetelt kábel húzódott. Bátyja halála után Puskás Tivadar vette át fivére örökét és még tovább fejlesztette a budapesti telefonhálózatot. Kiterjesztette a forgalmat, további központokat létesített és növelte az előfizetők számát is. A Postamúzeumban eredetiben megtalálható a Budapesti Telefonhálózat Igazgatóságának 1881 február 1-én kiadott előfizetési felhívása, amely egyebek között az alábbi érvekkel igyekezett előfizetőket toborozni. «Hirtelen rosszul lett beteg orvosával, lángba borult ház a tűzoltósággal, a meglopott tőkepénzes a rendőrséggel egy perc alatt tudathatják a veszélyt, s megtehetik a szükséges intézkedéseket.» Az egy évvel később megjelent első telefonjegyzékben azonban még nem szerepelt egyetlen orvos vagy kórház, sőt még a rendőrség vagy a tűzoltóság sem. A minisztériumok közül is csak háromnak volt telefonja. A névsorban szereplő 240 állomás előfizetője túlnyomórészt gyáros és nagykereskedő volt. Az előfizetők száma később állandóan emelkedett. 1882-ben 284; 1884-ben 514: 1886-ban 779 előfizetője volt a budapesti telefonhálózatnak. (A XXIV. képtáblán bemutatunk egy képet (2) a budapesti telefon őskorából.) Puskás Tivadar 1887-ben részvénytársaságot alapított A Budapesti Magyar Királyi Állami Távbeszélőhálózat Bérleti Vállalata címmel. Az állam és Puskás Tivadar között létrejött bérleti szerződés értelmében a hálózat az állam tulajdona, de harminc évi 112
