Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
IV. Megmunkálás
Hegesztésnél az első ütéseket a felső orrkiképzésre adjuk. Ezt az eljárást négyzet-, lapos- és körvasrudak meghosszabbításához használjuk 25 mm vastagságig. E hegesztési módnak előnye, hogy a hegesztési helyen az érintkezési felület nagy, továbbá, hogy a hegesztett rész a keresztmetszet egész sorára kiterjed. A vastagabb rudak hegesztése esetén az ékhegesztést alkalmazzák. Ez esetben mindkét rúdvéget megduzzasztjuk, majd egyik végét ékszerűen képezzük ki, a másik végét felhasítjuk. A felhasított részeket hegyesre kikovácsoljuk, s ugyancsak szélesség irányában kihúzzuk. Ezután mindkét részt jól megtisztítva vörösmelegen a satuban duzzasztjuk (137. ábra), majd fehérizzó melegen megismételve a duzzasztást, összehegesztjük, s átkovácsoljuk. Nagyobb erőhatásoknak kitett munkadarabok hegesztésére használják. Hátránya, hogy az ék alakú résznél salak záródhat be. Tompahegesztés esetén az anyag keresztmetszetében heged össze. A röviden izzó rúdvégeket az egyik kovács összenyomja, a másik a rúd tengelyirányában ráver. Ezáltal a rúd a hegesztés helyén duzzad. Ezután következik az átkovácsolás, ami alatt a duzzasztás folytatódik. A tompahegesztés igen gondos kivitelt kíván, mert a hegesztési felület kicsiny s könnyen törés állhat be. Vastag rudakhoz, 30... 40 mm átmérő felett alkalmazzák (138. ábra). Az egymásra hegesztést akkor alkalmazzuk, ha a szerkezeti anyag keresztmetszetét akarjuk egy helyen növelni. Szemkiképezéseknél, rácsoknál, fejkialakításnál alkalmazzák (139. ábra). A hegesztés menete. A fentiek szerint előkészített rúdvégeket, a lenyújtott végekkel felfelé a tűzbe helyezzük, és izzó szénnel vesszük körül, majd erős fújtatással addig melegítjük, amíg csillagszerű szikrák egyenes vonalban szóródnak. Ekkor a hegesztendő felületre hegesztőport szórunk anélkül, hogy a vasat kiemelnénk a tűzből. Majd figyeljük, hogy a por elolvadt-e, s addig melegítjük a vasvégeket, amíg ismét szikrázni kezdenek és elérték a fehérizzást. Ekkor a vasrudakat gyorsan kivesszük a tűzből, az üllő éléhez ütve leverjük a salakot s a hegesztendő végeket az üllőn egymásra fektetve először könnyű, majd nehéz kalapácsütésekkel egyesítjük. Ezután a hegesztési hely gyors forgatása közben az adott méretre kovácsoljuk, és a hegesztés helyét simító kalapáccsal lesimítjuk. Tűzihegesztés esetén a középtől kifelé kovácsolunk, ezáltal a salak nem záródik be, hanem kiszorul. A lehetőséghez képest arra kell törekedni, hogy a hegesztés egy izzó meleggel menjen végbe. Ha azonban ez nem lehetséges, akkor a hegesztés helyét még egyszer hegesztőporral beszórjuk és ismét fehérizzásig melegítjük. A hegesztés jól sikerült, ha a rúgtató, visszapattanó ütést elbírja és nem szakad el, ha a rudat a hegesztés helyén derékszögben meghajlítjuk. Ezen kívül, ha a hegesztés helye nem vagy csak nehezen vehető észre. Ha a hegesztés helyén fekete vonalak mutatkoznak, akkor ez annak a jele, hogy a hegesztési helyen salak záródott be és a tökéletes egyesítés nem sikerült. A hegesztendő végeket belül is jól át kell melegíteni, azonban a vasnak nem szabad túl lágynak lennie. Ezt figyelembe véve az izzómeleg előállításakor a vékonyabb darabokat erősebb tűzben lehetőleg gyorsan melegítjük, a vastagabb darabokat viszont világosvörös izzásig lassan és ezután gyorsan a hegesztési melegre hevítjük. A hegesztő- vagy ömlesztőszerek használatának indokolása. A fentiek szerint a sikeres hegesztés egyik feltétele a hegesztendő részek tiszta érintkező felületeinek biztosítása. Ugyanis az előbbiekben vázolt molekulaegyesülés csak akkor megy végbe, ha a vasmolekulák között más anyag nincs, vagyis az érintkező felületek fémtiszta állapotban vannak. Ezt a célt szolgálja — az előzőkben már ismertetett — tűzelőkészítés, valamint a hegesztő-, illetve ömlesztőszerek alkalmazása. Ez utóbbiak ugyanis nemcsak egyik tisztátalanságtól, a salaktól védik meg a hegesztendő felületet, hanem közvetve a hegesztési helyet megvédik az elégéstől is. A vas melegítésénél folyamatosan egy másik anyag keletkezik, amely a molekulák egyesülése ellen működik. A vasnak ugyanis nagy a vegyrokonsága az oxigénhez és ezzel annak ellenére, hogy a vasat teljesen körülvettük szénnel, a tűzben vegyületet 96
