Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
IV. Megmunkálás
A kovácsolás tehát az alakításon kívül, szemcsefinomító, tehát minőségjavító szerepet is betölt. Ezen kívül a nyújtó kovácsolással a vas még szálas szövetelrendezést is kap. A szál irányában jobb szilárdsági eredményeket kapunk, mint a szálirányra merőlegesen. c) Az ütőhatás függ a kalapács súlyától Az egyszerű kézikalapácson kívül gyakran használunk ráverő kalapácsot. A vezetőkovács és a ráverő felváltva üt a munkadarabra. Eközben a vezetőkovács megadja a kézikalapáccsal az ütés helyét és nagyságát. A nehéz kalapács ütőereje természetesen egészen más mint a könnyű kalapácsé. A nyomás ilyenkor a munkadarab magjába hat és meggyorsítja a formálást. A munkadarabot nem kell oly gyakran melegíteni, és nincs kitéve ennek következtében a kovácstűzhely káros hatásának (107ű ábra). Egy könnyű kalapács ezzel szemben csak a munkadarab felületére hat (107b ábra). A munkadarab előkovácsolását lehetőleg a nehéz kalapáccsal, készre kovácsolását pedig a könnyű kalapáccsal végezzük. A kovácsolt anyagon létesített alakváltozás munkáját a tárgyra lecsapódó kalapács eleven ereje végzi. Tehát az ütés nagysága nemcsak a kalapács súlyától függ, hanem attól a sebességtől is, amellyel a kalapács a munkadarabot éri. /' // 107. ábra. Különböző súlyú kalapács ütőerejének hatása Minden kovácsolási munka elemi kovácsolási műveletekből tevődik össze. E műveletek a következők: nyújtás, zömítés, vállazás, levágás, hasítás, lyukasztás, betörés és nyakalás, szögbe hajlítás és tűzihegesztés. a) A munkadarab melegítése A melegítéshez általában kovácstüzet használunk. A munkadarabot akkor helyezzük a tűzbe, ha a tűzfészekben elegendő mennyiségű izzó parázs van, s a vasat az izzó parázs közé tudjuk elhelyezni. A vas tehát mindig be legyen fedve izzó parázzsal. A tűz fenntartásához bizonyos gyakorlat szükséges. A friss szenet nem szabad a tűzre dobni, hanem legcélszerűbb, ha a szenet kétoldalt és hátul rakjuk a tűzre. Ha a tüzet igazítjuk, ügyeljünk arra, hogy az izzó vassal ne kerüljön érintkezésbe a friss fekete szén. A tüzet mindig a szélén kell körüllocsolni, a víz a tűz közepébe ne kerüljön. A locsolás által a szén lassan ég el, kevés füst fejlődik s a tűz körül összesül és egy zárt tűzkúp keletkezik. Ezáltal a meleget jól összetartjuk, a kovácsot védjük a nagy sugárzó melegtől, és a vasnak a levegővel való nem kívánatos érintkezését megakadályozzuk. Ellenőrzés végett nem szabad a vasat kihúzni a tűzből, hanem a lapáttal felemeljük a tüzet és úgy állapítjuk meg, hogy milyen meleg a munkadarab. A kovácsdarab melegítésének hőfokát a színről állapítjuk meg. Gyorsacélnál lehetőleg mellőzzük a locsolást. A levegő oxigénjének hatására könnyen reve képződik, ami veszteséget jelent, ezért kell a munkadarabot minden oldalról szénnel körülzárni. b) A munkadarab melegítését figyelemmel kell kísérni A kalapáccsal egyenlő ütőerőt működtetve, a fehéren izzó vasat jobban megnyújthatjuk, mint a sötéten izzót. A munkadarabot tehát a kovácsoláshoz lehetőleg jól fel kell melegíteni, azonban a túl magas 4. A kovácsolási munka lefolyása 85
