Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
IV. Megmunkálás
C) A vas megmunkálása meleg állapotban 1. A képlékenységről általában A fémek a rugalmassági határon túlmenő erőhatás esetén alakjukat maradandóan változtatják meg. Az olyan anyagot, amely külső erők hatására még a maradandó alakváltozás beállta előtt elszakad, eltörik, rideg anyagnak nevezzük, amíg az olyan anyagot, amelynél a külső erőhatásokkal maradandó alakváltozást törés nélkül létesíthetünk, alakítható anyagnak mondjuk. Az olyan alakítható anyagot, amelyen nagyobb mértékű maradandó alakváltozás végezhető törés nélkül, képlékeny anyagnak nevezzük. Minél képlékenyebb valamely fém, annál jobban alakítható külső erőhatásokkal. A fémek különböző mértékben képlékenyek. Némely fém, pl. az arany vagy az ólom, már közönséges hőfokon is képlékeny, tehát hidegen is jól alakítható. Más fém, pl. a vas, illetve az acél hidegen alig képlékeny és kevéssé alakítható, erősebben képlékennyé csak magasabb hőmérsékleten izzó állapotban válik. Az öntöttvas izzó állapotban sem válik képlékennyé, hanem egészen az olvadási pontig rideg marad. 2. A kovácsolásról általában Kovácsoláson a fémeknek képlékeny állapotban ütésekkel végzett alakítását értjük. A képlékeny anyagok formálása, alakítása anélkül megy végbe, hogy a legkisebb anyagrészecskéket összetartó erő (kohézió) megszűnne vagy csökkenne. Mivel a legtöbb fém magas hőmérsékleten képlékeny (lágy és nyújtható), a legtöbb szerkezeti anyagot meleg állapotban kovácsolhatjuk. Az ipari vasfajták közül csak a kovácsvas, illetve acél kovácsolható. Minél több a vasban a széntartalom, annál nehezebben kovácsolható. Legjobban a kovácsvas, illetve lágyacél kovácsolható, ezt jól lehet kovácstűzben hegeszteni is. A nagy széntartalmú szerszámacél kovácsolása nehezebb, mert ez kevésbé képlékeny, és helytelen hevítéssel könnyen tönkretehető. A hegeszthetőség is csökken a széntartalom növekedésével. 1,6% széntartalom felett az acél nem kovácsolható. A kovácsolással alakítandó vasnak nem szabad sem hideg-, sem melegtörésűnek lennie. Az ötvözőanyagok általában csökkentik az acél kovácsolhatóságát. A vason, illetve acélon kívül sok más fém is kovácsolható, így pl. a vörösréz, az alumínium és több ötvözete, a sárgaréz (56. . .65% Cu esetén) stb. Általában izzó állapotban kovácsoljuk a vasat, mert így alakíthatósága nagyobb és szilárdsága kisebb. A vas melegítésénél kezdetben csökken a nyújthatóság, ami kb. 250. . . 300 °C-on a legalacsonyabb, ezért nem szabad kékmeleg állapotban (kéktörős) kovácsolni, mert ezen a hőmérsékleten a vas ridegebb, mint hideg állapotban. További melegítésnél kezdetben rohamosan emelkedik a hőmérséklet, illetve a nyúlás, a vörösmeleg elérése után sárga- és fehérmeleg állapotban a vas teljesen képlékeny és bármilyen alakváltozás elvégezhető a törés veszélye nélkül. Vigyázni kell arra, hogy az anyagot túl magas hőfokra ne hevítsük, mert akkor elégetjük. A kovácsolást csak akkor kezdjük meg, ha az anyag egész tömegében átmelegedett. A hevítés felső határánál az anyag a legképlékenyebb, legtovább dolgozhatunk vele és a kovácsolási erőszükséglet a legkisebb, a szerszámkopás pedig csekély. Ha azonban a hőfok az alsó határra hűlt le, utánmelegítjük. A kovácsolásnál megengedett hőfokhatárokat a gyakorlatban használatos vas-, illetve acélfajtákra táblázatokban találhatjuk. Néhány adat: ötvözetlen vasat, illetve acélt 1200 °C-ra, keményebb gépacélt 1100°C-ra, szerszámacélokat 1000 °C-ra hevítjük kovácsolásnál. A kovácsoláskor a revesedéstől eltekintve nem keletkezik anyagveszteség. 83
