Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
III. Műszaki előkészítés
A) A tervezéssel és a kivitelezéssel kapcsolatos irányelvek 1. Az épület külső vasműves munkái Az épülettel kapcsolatos kovácsvasból és fémből formált díszítőmunkák tervezéséhez a kiindulási pontot az épület stílusa és jellege adja meg. Az építészekre vár a feladat, hogy jó ízléssel megalkotott terveikhez a díszítőlakatos, illetve művészi kovácsmunkákban is olyan művészi teljesítményt kívánjanak meg, amely állandó értéket képvisel. A tervező, olykor a kovácsművész adja meg a készítmény első vázlatát; ezt a kivitelező az alkalmazási terület figyelembevételével, a felhasználásra előírt anyag tulajdonságainak ismeretében készíti el. A kivitelezett munka csak akkor lesz a kovács-, illetve lakatosipar igazán művészi produktuma, ha az anyag tulajdonságainak és az alkotó művész egyéni felfogásának megfelelő ízléses és stílszerű alakításán kívül a céljának is megfelel, más szóval, ha a díszítés a tárgy rendeltetését és használhatóságát nem nehezíti vagy gátolja. Arra nézve, vajon a tárgy díszítményi részleteit vasrudakból kovácsoljuk-e ki vagy pedig lemezből hidegen alakítsuk, döntő az is, hogy a tárgyat hova helyezik. Szabadba vékony lemezből domborított dísz nem való, mert hamar rozsdásodik és tönkremegy. Ilyen helyre csak kovácsolt tárgyakat, díszítményeket tegyünk, mert ezeknek vastag idomait a levegő és a nedvesség nem pusztítja el egyhamar, természetesen megfelelő karbantartás esetén. Mivel a lemez vaskosabb tárgyak készítésére éppúgy alkalmas, mint a legfinomabb díszítmények alakítására, ebből legcélszerűbben a belső vasműves munkákat készíthetjük, noha a vert, illetve kovácsolt vasmunkákat a domborított munka e téren nem szoríthatja ki. A lemez tehát csak a finomabb munkák területén nélkülözhetetlen. Jegyezzük meg még azt is, hogy a szabadba ne állítsunk olyan kovácsolt munkát, amelynek részletei gyengék s könnyen deformálhatok, vagy az anyadarabtól könnyen elválaszthatók, mert az emberek egy része ezeket szabad prédának tekinti, s ha a tárgy nincs szem előtt, azt csakhamar megrongálják. Régi idők vasműves munkái nagy hatást keltenek, de éppen az ellenkező hatást váltja ki az a munka, amelybe — a történelmi idők munkáját lemásolva — öntött vagy sajtolt idomokat dolgoznak bele. Az ilyen munkából hiányzik az emberi kéz alkotó ereje, helyét a lélek nélküli gép, a robotszerűen előállított tömegmunka foglalja el. Nincs benne egyéniség, lélek, ami nélkül művészeti alkotás el sem képzelhető. A már ismertetett stílusok beható tanulmányozása nélkül a mai kor követelményeinek megfelelő vasműves munka sem készülhet. Minden korabeli formaváltozásból születhetnek új formák. A hagyományok gazdag tárházából minden műipari problémára kapunk feleletet. A tervező által megadott gondolatot a kivitelezőnek kell kimélyítenie. Figyelembe kell venni a rendelkezésre álló kereskedelmi vasformákat. Számolnia kell az előállítás költségeivel és a kivitelezés időtartamával. Ha nem áll elegendő összeg rendelkezésre, átalakításokat kell végeznie a tervezeten. 5 Sárádi: Művészi kovácsolás 65
