Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
III. Műszaki előkészítés
A tervező építész és a vasműves állandóan érintkezzenek egymással. Vitás esetekben a változtatásokat együtt beszéljék meg. Ajánlatos a műhelyrajzot megelőzően részlettervet készíteni. Ez lesz az eredeti méretben készülő műhelyrajz alapja, mert a tervrajz minden méretben más és más hatást vált ki, és állandó változtatásokra ad alkalmat. Az anyagszerűség fontos szempontjait sem szabad szem elől tévesztenünk. Más a vas anyagszerű stílusa, más az öntöttvasé, más az alumíniumötvözeteké, más a sárga- és vörösrézé. A rajz készítésekor a plasztikai formák igen nehezen érzékelhetők, s a legtöbb esetben, ha a munka elkészült, más lesz, mint a rajz, az elgondolt terv. Annak ellenére, hogy a vasműves igyekezett a rajz szerint dolgozni, hiányzik a szív és lélek munkája, a tulajdonképpeni művészet. Ezért még a legnagyobb gyakorlattal rendelkező vasműves is készítsen vagy készíttessen a különleges gondot igénylő munkáról előzőleg agyagmodellt, amelyen mindennemű kívánságot előzőén korrigálnak, s csak helyesbítés után fogjon hozzá a kovácsoláshoz vagy domborításhoz. A vas alakításának határai, mint láttuk, szinte kimeríthetetlenek; a legaprólékosabb virágszirmokat éppen olyan jól érzékelteti, mint a levelek természetes erezetét. Az alumínium mint merev fém, inkább az egyszerű geometrikus vonalvezetésre alkalmas. Az alumíniumot a legnagyobb elővigyázatossággal kell kovácsolni. A nemesített ötvözeteknél előzőleg lágyítási eljárást kell végrehajtani. Egyszerűbb műveleteknél hidegen, körülményesebb esetekben enyhe melegítéssel, 300. . .400 °C-os hevítéssel kovácsolják. Bár az alumínium is kovácsolható, mégsem felelne meg jellegének, ha kosszarvú, kagylós tarajú csigát formálnánk belőle. Kerülnünk kell az alumínium külső alkalmazásában az idegen fémekkel való párosítást, mert korrózió keletkezik, amely az alumíniumot megtámadja és tönkreteszi; festéssel vagy eloxálással kell védekeznünk ellene. A vörösfém és a bronz is előfordul az épületdíszítésben. Mint kilincs s kulcspajzs szerepel az ajtókon. Gyakoriak a bútorveretek, amelyek bronzból vagy sárgarézből készülnek. A tervezés és kivitelezés szempontjából rendkívül fontos, hogy hova kerül a munkadarab. Már előbb említettük, hogy az időjárásnak kitett rácsozat előállításakor milyen szempontok az irányadók, de nem közömbös az sem, hogy milyen magasságban helyezkedik el pl. a rácsozat. A szemmagasság egészen más vonalvezetést kíván, mint az emeleti. Magasabb területen elhelyezett rácsozat alsó látószögből nézve torzul, tehát a rácselemeket ilyenkor inkább vertikális irányban kell összeállítani és az aprólékos formaalakulatokat lehetőleg mellőzni. Az erkélyrácsokat a külvilág felé emeljük ki a síkból, hogy a kényelmes elhelyezkedést ne akadályozza és a ruhákon sérülést ne okozzon. Ugyanennek a szempontnak kell érvényesülnie az ablak- és kapu-betétrácsokon akkor, ha azok belső oldalán üveg helyezkedik el. A kapu-zárórácsok területén szabadabb mozgási lehetősége van a tervezésnek, csak a világosság beáramlását ne akadályozza a rácsozat sűrűsége. A kertes házak kapubejáratának és kerítésének vasmunkáit többnyire vertikális pálcákból állítjuk össze. Egyhangúságukat a középre helyezett motívumok törik meg. Alul és felül vízszintes menetben keretező díszek helyezkednek el, a pálcák végződései pedig, amelyek részint a védelem, részint a díszítés érdekében koronázzák be a rácsozatot, lehetnek három dimenziójúak is. 2. Az épület belső vasműves munkái A tervező és a kivitelező mestereknek az épületdíszítés irányításában ott van a bázis: az épület. Viszont lényegesen nehezebb feladatok előtt áll a tervező, aki a belső térbe helyezi műipari alkotásait. Ilyenek például a csillárok, állólámpák, falikarok, asztali lámpák és egyéb dísztárgyak. Régebben az épület stílusa vonatkozott a belső berendezési tárgyakra is. Korunkban függetlenítet66
