Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése

63. ábra. Karos gyertyatartó títették be a tárgyakat s a polikróm színezést nem igen alkalmazták. A vastagabb festékréteg eltakarja az ornamens finomabb részleteit, ezért a festés csak a finomabb részeket nélkülöző tárgyaknál alkal­mazható, jóllehet a diszkréten kezelt színek a vas­munkák szépségét igen emelik. Gyakran használt csinozási mód az, amelyben a tárgy felszínét surlópapírral lecsiszolják vagy csává­­zással fehérre maratják és lekefélik. A felületi meg­munkálásnak ez a módja azért helyes, mert a vas ter­mészetes színében pompázó tárgyak élénkebb hatást keltenek, mint ha befeketítenénk vagy befestenénk. A vas komor színét olykor sárgaréz díszítmények­kel próbálták ellensúlyozni. Apróbb dísztárgyakon sikeresen alkalmazták a majolikát, mert vasornamen­­tumokkal díszítve igen jó hatást keltett, különösen gyertya- és lámpatartókon. Vasműveseink ebben az időben idegen fémekből (sárgaréz, deltafém) is alakítottak díszítményeket. A millenniumi idők műlakatos művészetében elő­forduló önálló stílustörekvésekkel röviden foglalkoz­nunk kell. Az egyik a szecesszió. A századforduló hozta ma­gával, önkényes vonalvezetése, díszítőelemeinek túl­­tengése, valamint az értéktelen anyagok alkalmazása vonta maga után a későbbi korok elítélő kritikáját. A szecessziós szellem hatása nemcsak az e stílusban épült alkotásokon, hanem az egyéni eklektikus vagy egyéb stílustörekvésű alkotások nagy részén is igen erősen érezhető. Szembetűnő ez akkor is, ha az épü­leteken díszítésül alkalmazott vasmunkát tesszük kritika tárgyává. A Klotild-palota vaskapui napra­forgó motívumaikkal, de ezenkívül sok bérház és villa erkélyrácsa bizonyíték erre. Tiszta szecessziós stílusban készült rács, illetve kapu a Gresham-pa­lotán látható. Egy másik önálló stílustörekvés Lechner Ödön­nek, a magyar építőművészet egyik legnagyobb mes­terének magyaros stílusa. A magyar ornamentika virágdísze igen alkalmas mind a kovácsolásra, mind pedig a domborító mun­kákra. Lechner Ödön épületeinek vasmunkái, pl. a Posta­takarékpénztár kapuja, ilyen motívumok felhaszná­lásával készültek. Némileg idegenné teszi ugyan őket az itt is érezhető szecessziós levegő. Érdekesek a pinceablakok drótfonású rácsainak színes bádog­díszei, amelyeken a nagy mester által annyira ked­velt kerámiai hatás érezhető. Lajta Béla magyar levegőjű Szervita téri házán a legfelső emeletet díszítő rácsot a szigorú egyszerű­ség jellemzi. Magyar motívum nincs benne. LTgv lát­szik, a kiváló művész elégnek találta az alatta végig­futó széles párkány erős magyar díszítését és nem helyezett súlyt a rács külön magyarosságára. A XX. század elején a feltámasztott történelmi stílusok terén is tisztulási folyamat állott be. Egyes mesterek arra törekedtek, hogy e stílusokat megtisz­títsák az évtizedek folyamán rájuk tapadt sokszor ér­telmetlen és indokolatlan ornamentális sallangtól, s a stílus lényegét és szellemét igyekeztek kidombo­rítani. 56

Next

/
Thumbnails
Contents