Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
Emellett a XX. század elejétől kezdve az újítók nagy és tekintélyes gárdája szabadulni igyekszik minden történelmi hagyománytól, új utakat keresnek az építészet és az iparművészet számára. Erre törekedtek már a szecesszió hívei is. Az úttörő mestereink közül Lechner Ödön a legnagyobbak közé tartozott, az erős tehetségű Lajta Béla már a legmodernebb törekvések előfutárának tekinthető. Ezekben a napokban az építészet lassan elszakad a hagyományok kultuszától. E törekvések támogatására sietnek maguk a modern építészeti szerkezetek is. Mint minden konstruktív stílus, a modern stílus sem kedvez egyszerűségével a kovácsolt vasművességnek, illetve a díszítőlakatosságnak. Akadnak azonban épületek, pl. az Adria-palota, a Madách tér házai, ahol díszítő motívumokként megtaláljuk a A mai idők építészeti törekvéseit figyelembe véve, a művészeti kovácsmunkák, illetve díszítőlakatos munkák is egyszerűbbekké váltak, s új tartalommal jelentkeznek. Díszítőelemei, az egyenes és görbe vonalak ritmikus változatai, valamint a stilizált természeti és egyéb alakzatai jól megfelelnek a mai építőstílusnak. Szépek, sokban pótolják a túldíszített munkákat, sőt olykor ízlésben föléjük is emelkednek. A rácsok, kapuk a mai időkben is kielégítik a térelzárás és biztonság feladatát, jelenlétük — mint ezelőtt is — dísz, ékesség. A legfontosabb szerkezeti anyag ma is az acél, vagy — mint ahogy azt valaha nevezték — kovácsvas. Amíg a kovács, mint régen, ma is rácsainak szelvényeit és elemeit a természet alkata szerint formálja, addig a lakatos a kereskedelmi hengerelt szelvényeket megtartja, csavarja, hajlítja, a lemezeket domborítja s összeköti azokat. A kalapácsütésnek csak ott van létjogosultsága, ahol a megmunkálásnál valóban szükség van rá. Motívumai egyszerű szabályos mértani minták, újabban figurális és absztrakt formák is. díszítőlakatos munkákat is, amelyek a sima kiképzést művésziesebbé, tetszetősebbé teszik. A század második felében a kovácsolt vasmunkák új tartalommal jelentkeznek. Kiforrott irányzattal még nem rendelkezünk, új létesítményeinkben azonban fokozódik a vas, illetve acél felhasználása. Az itthon levő szép munkáink és a világ minden részében feltalálható exportált díszítő kovácsmunkáink igazolják a magyar vasművesség kiválóságát és magas művészi színvonalát. Az a kovácstűz, amely évszázadokon át hol gyengébben, hol erősebben izzott, ismét fellángol, hogy az új magyar fém; a könnyűfém és a régi vas, illetve acél, a magyar kovácsművészetet a világ elé tárja és gazdagítsa elismerésben és emelje jólétben országunk népét. A mai idők feladata, hogy a modern megmunkálási technikát, új anyagok újszerű összeállítását és a mai formaérzékelést egy kifejezéssel összesítse. A hegesztés és lángvágás az acéllemezek és szelvények vonalán új munkaterületet tár fel a művészi alkotások számára. A lángvágóval kivághatok egyszerű, keret nélküli acéllemezből korszerű és tetszés szerinti díszítmények. Kivágott és hegesztett hevederek, meghajlított élek, megfelelő felületi kezelés megnövelik a díszítő-, fény- és árnyékhatást. Az utolsó évtizedekben — hazai viszonylatban — a művészi kovácsmunkák hanyatlásának jelei mutatkoznak. A mai építészet kívül nemigen alkalmazza az előző évtizedekben oly divatos kovácsolt vasmunkákat. Belső díszítések, használati és dísztárgyak készítése is inkább exportra korlátozódik. Kitűnő mestereink szaktudása lassan veszendőbe megy. Erkélyrácsokat, kerítéseket autogénnel hegesztett csőszerkezettel vagy szögvasakból állítanak össze. Divatossá vált a keretezett hullámosított lemez, sodronyfonat, üveg- és műanyag betétekből alkotott rács is. Meggyőződésünk, hogy ez az átmeneti időszak 57 B) A díszítő vasművesség jelene és jövője
