Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
mezből domborított angyal, sárkány, griff s egyéb alakok vagy fejek. A francia mesterek előszeretettel használják az idomvasakat, mert megcsavart állapotban szép fény- és árnyékhatásuk van. A fenti általános stílusirány szerint készültek finoman kidolgozott virágok felhasználásával csecsebecsék, valamint vaskosabb naturalisztikus levél- és virágdíszek (lapulevél, napraforgó). Ez utóbbiak tömeghatásra készültek, s a kovácsmunkák minden részén meglátszik a kalapácsütés nyoma. A XIX. és a XX. században tehát a vasművesség új formákat nem termel. A múlt gazdag tárházából meríti formaalakulatait és motívumait. Az előző évszázad utolsó és a XX. század első évtizedében minden európai nemzet megpróbált új, önálló, saját nemzeti stílust alkotni. Az egyik ilyen Angliában, Német- és Franciaországban kialakult önálló stílustörekvés volt a szecesszió. A századforduló hazánkba is elhozta ezt az önkényes vonalvezetésű, díszítőelemekben túltengő irányt. A másik ilyen önálló stílustörekvés volt a nemzeti stílus. Magyarországon is próbálták megteremteni az önálló magyar építészeti stílust. Díszítőelemekül főleg stilizált tulipán és szűrmotívumokat használtak. Az elmúlt század kereső stílusváltozatai után századunk kezdeti éveiben az építészet forradalmi változásokon ment át. Már az első világháború előtt az emberekben megérlelődött a vágy az egyszerűség, a világosság és a praktikusság iránt. Ez a gondolat teremtette meg azt a stílust, amely csak tömegelosztásával, anyagának jóságával, szerkezeteinek hű kifejezésével óhajt hatni és az applikált díszítőmotívumok jogosultságát tagadja. A falfelületek megtisztulnak. A tagolások, különösen a horizontális tagolások eltűnnek. Az ablakok megnagyobbodnak, és lehullatják a keretező díszítéseket. Az elvesztett díszítések helyett az arányok nemességére törekednek építőművészeink. Az anyagszerűség jegyében emelkednek az új épületek. Ez a reális művészeti irányzat az újkor szociális jellegét viseli magán, s egyszerűségével, a díszítések tagadásával természetesen nem kedvez a vasművességnek. Akadnak azonban épületek, ahol a díszítőmotívumok között megtaláljuk a díszítő lakatosmunkákat is. Ma már a díszítés teljes száműzése megszűnt, a kovácsolt vasmunkák is új tartalommal jelentkeznek. Kialakult stílusirányzat még nincs, de az újabb létesítményeken ma már növekszik a kovácsoltvas, illetve az acél felhasználása. Különösen külföldi vonatkozásban új anyagokból, korszerű szerkezeti kiképzésekkel és munkamódszerekkel kialakított újszerű díszítményekkel ékesített rácsokat, rácsoskapukat, valamint belső használati kovácsolt vasmunkákat láthatunk. Az új építészet díszítőanyaga a könnyűfém, de a vas sem szorul háttérbe. A régi stílusok értékes mesterművei a kor szellemének kívánalmait figyelembe véve díszítik az épületet. Azt a kincsesházat, amelyet közel ezer év vasművészete összehozott, nem lehet a jelenkor iparművészetének figyelmen kívül hagynia. .Merítenie kell a gazdag forrásból, a jövő emberének gyönyörködtetésére. Szolgai másolás hamis útra vezetne, de az ésszerű alkalmazás az új idők szellemére csak hasznos lehet. A könnyűfémek kezdeti ötvözetei nem voltak alkalmasak időálló ipari tárgyak vagy művészeti vonatkozású alkotások előállítására. Ma már a könnyűfémek nagyszerűen kovácsolhatok, tehát épületdíszítéssel kapcsolatos díszmunkák készítésére is kiválóan alkalmasak, különösen azokon a területeken, amelyek védve vannak az időjárás viszontagságai ellen. A könnyűfém mint betétrács üvegezett ajtókra és ablakokra nagyon alkalmas. Fénylő fehér színe kellemesen hat szemünkre. A belső tér kiképzésében — mint lépcsőrácsok, fogasok, csillárok, bútorok, falikarok stb. — a könnyűfém már gyakori. Kitűnő művészek és mesterek a könnyűfém feldolgozásában máris maradandó értéket adtak, bár e fejlődésnek még a kezdeti állapotában tartunk. Külön kell említenünk a könnyűfémből készült dísztárgyakat: gyertyatartók, hamutálcák, virágvázák, asztali lámpák igen ízléses kivitelben készülnek. 45