Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
d) A XIX. és XX. század vasművessége A francia császárság bukása az empire stílusnak is megásta sírját. Az empire stílus után következő kor sem kedvezett a vasművességnek. Az öntöttvas a vasművesség csaknem minden területéről kiszorította a kovácsoltvasat. A gyáripar mindent elkövetett, hogy az öntöttvasat továbbra is megtarthassa a műipari alkotások területén. A XIX. század hatvanas éveiben — a még megmaradt kiváló mesterek közreműködésével — megindult mozgalom azonban a vasművességet visszajuttatta régi és méltó helyére, s csakhamar annyira kifejlődött, hogy az akkori összes építészeti irányt derekasan kielégítette. Az építészetben uralkodó változatos ízlés miatt az akkori vasművesség a román stílustól kezdve egészen az empire-ig az összes stílusokat műveli. A korabeli vasművesek nem mindenben ragaszkodnak a szigorúan vett stílusszerűséghez. így az egyik alkotás a barokk és a rokokó, a másik a rokokó és a copf átmeneti formáit tartalmazza. A régi formák tanulmányozása, a reneszánsz stílushoz való nagy hajlandóság, s a rendelkezésre álló technikai segédeszközök megteremtettek egy átmeneti vasműves stílust, de kezdetben a díszítmények bizony még az öntöttvas rácsokra emlékeztettek. E vasmunkákat a következő közös vonások jellemzik: A kor mesterei a legkülönfélébb anyagból (négyzet-, lapos-, gömbölyű- stb. vasból) dolgoznak. A kézi munkát sok tekintetben a gépmunka pótolja. A munkákon inkább a lakatosnak, mint a kovácsnak a kezenyoma látható. A belső művészi értéket hatásvadászat váltja fel. Hidegen és melegen sajtolt díszítményeket használnak, amelyeket olykor gyárilag állítanak elő. Sokat beszéltek és írtak erről, illetve ez ellen, de hiába, mert a megrendelőnek az olcsó és mégis szépnek látszó készítmények feleltek meg. Természetesen akad műértő építtető is, aki a külcsín mellett a belső értéket is megkövetelte. A csigadísz leginkább az olasz reneszánszéhoz hasonló, ezt gyakran barokk motívumok teszik változatossá. A csigákból kiágazó indákat és kacsokat szegecscsel kötik a törzshöz; tűzi hegesztés csak kiválóbb munkán fordul elő. Négyzet- és laposvasból készült csigák kereszteződésében átlapolásokat, érintkező helyein pedig kötegeléseket találunk, átfűzés gömbölyű vasnál fordul elő. A csigákra szegecselt levelet, kelyhet és virágdíszt rendszerint lemezből hidegen domborítják ki vagy sajtolják. A levelek gazdagon tagolt akantuszok, reneszánsz alakkal. A csipkézettek közepén és a bemetszések irányában kiemelkedő borda jelzi a levél ereit. E vasművesség a stilizált virágok széles skáláját használja, s ezeket lemezből domborított levelekből rakják össze. A díszítőelemek közé tartoznak a leginkább le44
