Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése

sokban mutatkozott. Ezeknél a díszítő rész rovására a szerkezet lép előtérbe; a pántok szárait, a tolóreteszek és ablakcsukók reteszeit, a zár szekrényeit kezdik elrejteni, s arra törekszenek, hogy a nyíláselzárók felszínén minél kisebb helyet foglaljanak el. A kulcslyukak pajzsát, a pántok szárát stb. vékony lemezből vágták ki s hidegen domborították (41. ábra). Előszeretettel alkalmazták a bronzból öntött vasalásokat is.

A belső berendezési tárgyak közül különösen a gyertyatartók (42. ábra), falikarok (43. ábra) és lámpások készültek nagyobb választékban.

A kor mesterei művészi alkotókészségük legjavát a rácsok, rácsos ajtók, kapuk és konzolok területén adták (44—46. ábra).

A rokokó stílus jellegzetességei:

A vasmunkák alapanyaga a lapos-, négyzetvas és a vaslemez. A díszítmények előállításában a ko-42. ábra. Rokokó stílusú gyertyatartó. Német munka

vácsoláson kívül nagy szerepe volt a hidegalakításnak is.

A díszítmények vázát a látszólag rendszertelenül egymás mellé rakott és sokszor minden szimmetria nélküli „C” alakú csigák alkotják.

Díszítőelemei a stilizált akantuszon, kartusokon

43. ábra. Kétkarú fali gyertyatartó a XVIII. századból

40

41. ábra. Kulcspajzs