Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
A kovácsok a díszítmények részleteit hegesztéssel vagy kötegeléssel kapcsolták össze, a műlakatos azonban leginkább szegecseléssel végezte az összekapcsolást. A középkor végén élő mesterek a vasanyag dolgában jobban álltak, mint elődeik. A lemezen és a különféle alakú rúdvason kívül már van huzal is. A vasművesség fejlődését nagymértékben előmozdította a vízikerék feltalálása, amellyel a fúvókat mozgatták és a lengőkalapácsokat hajtották. A vasmunkák kivitelezésében is újítások léptek fel. A motívumok külön-külön készültek el, majd az összetartozó részeket szegecseléssel kapcsolták össze. A rácsrudak végeit laposra kovácsolták, a lapos lemezszerű részből idomokat vágtak ki s azokat később helyenként domborították (13. ábra). A román stílus legfontosabb díszítőeleme, a csiga, elveszti sűrű csavarodását és kacsszerű díszítőelemmé válik, önállóan ritkán fordul elő. A csúcsíves stílusban tehát háttérbe szorul a csiga, helyette geometrikus formák uralkodnak. Gyakoriak a négy- és ötszögű díszítőelemek, bütykös kiemelkedéssel. A csúcsíves stílusban eltűnnek a román stílus gömbölyű és barázdás laposvasai, s helyüket éllel vagy lappal kifelé fordított, olykor megcsavart lapos, négyzetes vagy egyéb szögletes kovácsolt rudak foglalják el. A gömbölyű vas mint gally vagy rúdnyaláb fordul elő, olykor a fény és árnyékhatás növelése céljából megcsavartan (14. ábra). A csúcsíves vasstílus geometriai alapalakjainak, valamint a hullámvonalnak és csigának díszítőelemei között főleg a stilizált akantusz, komló, szőlő, juhar, liliom, bogáncs, cser, füge és petrezselyem levele, illetve virága fordul elő. A 13. ábrán a csúcsíves vasstílus legjellegzetesebb levél- és virágalakjai láthatók. A legsajátosabb növényi díszítmény az ún. kúszólevél vagy virág volt. 22 13b ábra. Gót stílusú díszítőelemek
