Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése

14. ábra. Gyertyatartó a XIV. századból 15. ábra. Gót stílusú díszítőelemek: a) vascsillár szegély dísze, b) oltárrács felső keretdíszítménye a XIV. századból, c) rácsos sekrestye ajtó dísze A csúcsíves stílus leveleinek fő jellemvonása a szegletesség, szemben a román stílus gömbölyűén csipkézett leveleivel. Legtöbb levél csipkéit négy­vagy ötszögalakú alapidomból a szélek bevagdalásá­­val készítették, a levél csipkéinek belső szélét pedig gyengén ívezték (13. ábra). A csúcsíves stílusú levelek még abban is külön­böznek a román stílusú levelektől, hogy a csipkéket nem homorították, hanem domborították oly mó­don, hogy a levéltő közepéből kis púpokat vertek ki. A levelek igen gyakran szalagszerű egymásba fo­nódó díszítmények alakjában fordulnak elő (sík­díszítmény) vagy plasztikusan (15. ábra). A vasműves mesterek a sík ornamentikában hasz­nálatos díszítőelemekből plasztikus csokrot, kelyhet, levelet és virágot formáltak (16. ábra). E stílus vasműves mestereinek díszítőelemei kö­zött megtaláljuk a stilizált állatalakokat is. Ezek kö­zött találunk sárkány, kutya, szarvas és kígyó alakot. Ezeket főleg jelképesen használták, a stilizált kutya és sárkány főleg az ajtókopogtatók, gyűrűk, zárak, lakatok és ablakrácsok díszítőelemei voltak, az előb­bivel a hűséget, az utóbbival pedig a szigorú őrzést akarták kifejezni (17. ábra). Nemesveretű művészi alkotások az ajtókopogta­tók, amelyek bütykösen kiképzett geometrikus for­mákat utánzó rátétlemezekből és kopogtató karikák­ból állnak. A karikák kiképzésében nagy fantáziával jeleskednek a mesterek. Díszítésül a későbbi korok is felhasználták. A kopogtató bútorveret formájá­ban ma is kedves területe a fémiparnak. További fontos vasalás volt az ajtó- és kapupánt. Nagyobb és díszesebb pántokat díszes fejű szegek­kel szegeztek le, a szegfejek alá pedig rozetta alakú párnákat helyeztek (18. ábra). A faszerkezetű ajtók sarokvasai természetes ágformájú kiképzéseikkel az ajtó egész felületét beborítják. A XIV. és XV. századbeli zárak főleg reteszesek voltak, kilinccsel is ellátott zárak még ritkán for­dultak elő (19. ábra). 23

Next

/
Thumbnails
Contents