Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
olyan művészi formába. Maga a vas anyaga is csak tömbökben állt rendelkezésükre s minden darab vasat, huzalt vagy lemezt abból kellett kikovácsolni. a) A középkor vasművessége Román vasműves stílus. A IX. században a népvándorlások befejeződtek, a különböző vándorló törzsek letelepedtek és elkeveredtek a római telepesekkel, s ily módon bizonyos fokig átvették a római műveltséget is. A vasművesség ebben a korban erősen fellendült. Kifejlődött a román stílus, amely felépítésében a szimmetriát kedveli, s fő díszítőeleme a csiga. A csigák síkszerűek, több egymás mellett futó gömbvasból képezik ki. Végződéseiket stilizált virágok és levélformák gazdagítják. A különálló részeket hegesztéssel, kötegeléssel kötik össze, de már ismerik a szegecselési eljárásokat is (3. ábra). A román stílus külső megjelenésében általában kevésbé díszes, a formák tömöttek s egyszerű benyomást keltenek, azonban mindez nem megy az anyagszerűség rovására. Díszesebb munkákat e korban főleg a fakapuk és faajtók pántjainak készítéséhez alkalmaztak. A rácsok tervezésekor függélyes, olykor vízszintes osztásokat alkalmaznak, és ezek közeit ismétlődő, egymás mellé helyezett díszítőelemekkel töltik ki (lásd a 12. ábrát). Ezeknek a rácsoknak jellemző tulajdonságuk, hogy a fényt egyenletes foltokban bocsátják keresztül. A román rácsmotívumokat a legújabbkori vasművesség is átvette és a redőnyrácsok kiképzésében is szerencsésen alkalmazza. A rácsok váza lapos- és négyzetvasból, a díszítmények viszont bordás laposvasból és kör keresztmetszetű vasból készültek. A román stílusú építészet korában főleg az ablakvédő- és záradékrácsokat használták; a lépcső-, folyosó- és erkélyrácsok a legkevésbé terjedtek el, mert monumentális hatások elérésére törekedtek s így inkább követ alkalmaztak. A román kori ajtóvasalások igen fontos szerepet töltenek be. A kovácsolt pántok a lapos és kör keresztmetszetű vasból alakított díszítőelemekkel — csigákkal — hálószemen borítják be a kapu, illetve ajtó felületét. E korban a keretes ajtószerkezeteket még nem ismerték, s így a pánt nemcsak a kapu forgathatóvá tételére szolgál, hanem az ajtók keményfából készült alkotóelemeinek összetartására is. Nagy kapuknál az egyes pántok szárai közé vakpántot vagy más díszítményt iktattak. A román korban tömegesen készültek az ablakrácsokon és vasalásokon kívül különböző használati tárgyak, mint pl. gyertyatartók, kandallószerszámok, álló- és függőlámpák, falikarok stb. Az épületek külső és belső vasmunkáinak stilizálásában főleg az építőművészettöl átvett növényi és állati díszítményeket alkalmazták, amelyeket a ko-2 Sárádi: Művészi kovácsolás 17 3a ábra. Román stílusú díszítőelemek
