Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
stílus nincsen. így az építészek és vele együtt az épület díszítésére szolgáló iparok a különböző régebbi korok stílustörekvéseiből merítenek. Eklekticizmusnak nevezzük ezt a törekvést. Stílusukat a cél érdekében keverik. Egész Európában és így Magyarország területén is az 1860... 1900-as években Ybl Miklós hatására a reneszánsz, később a barokk és rokokó, a templomok építésében pedig a román és gót stílus jött divatba. Angliában, majd Német- és Franciaországban egy szecesszió név alatt ismert új stílustörekvés indult útjára. E törekvést követők részben vagy egészben szabadulni igyekeznek minden történelmi hagyománytól, s naturalisztikus virágformákat és bizarr hajladozású indákat alkalmaznak díszítőelemekül. A XX. század első fele adja meg az első komoly indítást egy korszerű stílus kialakulásához. Vezető gondolata a célszerűség és az anyagszerűség. A túlzsúfolt felületi díszek helyett az arányok nemességében akarja elérni célját. Az épület tömegének egységes és ritmikus tagolását tűzi ki feladatul. A homlokdíszek és párkányok eltűnnek. Az épület anyagai a felszínre kerülnek. E törekvések támogatására sietnek maguk a legújabb építészeti szerkezetek is. A felhőkarcolók erősen függélyes vonalazású architektúrája logikusan következik az acélszerkezetekből, a legújabb nagyipari építkezések pedig a vasbeton szerkezeti sajátságait igyekeznek külsőleg is kifejezésre juttatni. Ez a modernnek nevezett stílus alakulásának kezdetén van, de sokat várhatunk fejlődésétől. A modern stílus egyenes vonalaival és sík felületeivel nem kedvez a vasművességnek, de az épületet övező kerítések és bejárati kapuk mind gyakoribb divatjának annál több teret létesít. Más jelenség is mutatkozik a XX. században és egy időre igyekszik is leszorítani a vasművességet a küzdőtérről; a gyáripar rohamos fejlődése igyekszik kisajátítani a vasműipari kézművesipart. Ez a jelenség azonban csak átmeneti, mert a nagy tömegben gyárilag előállított díszmunkák soha nem pótolják a kézműipar művészi hatásfokát. így az egyéni tervezés alkotta mestermunkák, amelyek mindenkor alkalmazkodni tudnak az épület és a belső berendezések stílusához, újból virágzásnak indulnak. 4. A díszítő vasművesség formaváltozásai a történelem során A kovácsoltvas használatának első nyomai az ókor három kiváló kultúrállamába: Egyiptomba, Asszíriába és Indiába vezetnek. A legrégibb vaslelet az a 14 cm hosszú és 5 cm széles vasdarab, amelyet 1835-ben Cheopsz (Chufu) piramisának egyik felrobbantott kőkockája alatt találtak. Mivel ezt a piramist i. e. 3000 évvel építették, ez a vasdarab majdnem 5000 éves. Azonban nemcsak ez a lelet, hanem a falfestmények és hieroglif feljegyzések is igazolják, hogy az egyiptomiak a vasat már ősidők óta ismerték és gyártották. Place Viktor, Ninive romjainak híres kutatója, a Sargon király építtette (712.. . 706-ig i.e.) khorzabadi palota romjainak felásásakor 160 000 kg vasat tartalmazó tárházat talált; mivel Ninivét i. e. 607-ben pusztították el, ez a nagy mennyiségű vas ezelőtt vagy 2500 évvel került a lelet helyére (1. ábra). Ennek az óriási vasleletnek méltó társa Indiában, Delhi mellett található. Itt a földbe beásva egy kb. 14,5 m hosszú és átlag 1,00 m átmérőjű kovácsoltvas oszlop áll, amelyet állítólag i. e. a IX. században állítottak fel a ma is meglevő helyére (2. ábra). Régi vasleletek és sírfestményekből megállapított adatok szerint a régi egyiptomiak vasszerszámokat, bárdokat, sőt vasból készült hajóvasalásokat is használtak már. Asszíriában végzett ásatások folyamán pedig nagy mennyiségű kés, bárd, kovácsolt kar-15 1. ábra. A khorzabadi palotánál talált vasleletek
