Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

V. Díszítőelemek

188. ábra. Spirál alkalmazása 189. ábra. Felhasítással előállított spirál vas-sablonnal a görbületeket a tengelyhez viszonyítva kiigazítjuk, illetve ellenőrizzük (185c ábra). Végül az egyenletesen vörösmeleg munkadarab egyik végét a satuba fogjuk, és fogóval óvatosan megcsavarjuk. Kihűlés után laposfogóval, csavarhúzóval és kala­páccsal kiigazítjuk (185c/ ábra). A fenti spirál készülhet egyik végén hosszan el­nyújtva és gombvégződéssel (187. . .188. ábra). A csavarást a fentiektől eltérően is végezhetjük. Ilyenkor a végek összehegesztése után az egészet jól megmelegítjük, egyik végét a satuba fogjuk, s óvato­san megcsavarjuk, ügyelve arra, hogy a szálak egy­másra ne csavarodjanak. Újabb melegítés után óva­tosan visszafelé csavarjuk, és kissé összenyomjuk, a kihűlés után átigazítjuk. A spirál készülhet négy szál négyzetes huzalból is. A spirál előállítása megegyezik a fentiekben először ismertetett eljárással. A négyzetvas két- és négyoldalán való felhasítás­sal a legváltozatosabb spirál állítható elő, amivel gyakran találkozunk a korszerű rácsok készítésével kapcsolatban (189. ábra). A hasítással készült spirálok a régebbi munkákon ritkák. A fentiekben tárgyalt spirálok azonban a gótika és a reneszánsz kedvelt formái voltak, inda­végződéseinek tobozaiban és felső rácsvégződései­ben igen gyakoriak. D) Levelek és füzérek 1. A levelekről általában A levél általában mint járulékos díszítmény fordul elő, gyakran azonban önálló díszítmény. A levél és a virágszirom a természetben finoman csipkézett szélekkel, fő- és mellékerekkel jelenik meg. Ezek közül a vasműves csupán a jellegzetes ereket és hajlatokat képezi ki. Ez a kialakítás az anyagszerű­ség és a díszítőelem karakterének megfelelően a való­ságtól gyakran erőteljesebben eltér. A korszerű mű­vészi kovács- és díszítőlakatos munkáknál kerüljük az aprólékos kidolgozást. Ugyanis a kontúr- és egyéb jellegzetes vonalakkal, ezek hozzáértő, anyag­szerű elrendezésével jobb hatás érhető el. Csakis az alakító kalapácsolásokból származó ütések nyomai válnak az anyag felületi díszévé. A levél vastagsága függ a levél nagyságától, vala­mint attól, hogy a levelet az épület külsején vagy belsejében helyezzük el. A vastag lemezből általában szebb kovácsoltvas levelet készíthetünk, mert él­kiképzése szebb és megjelenése nem bádogszerű. A régi kovácsmunkákon saját anyagából kovácsolták 123

Next

/
Thumbnails
Contents