Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
V. Díszítőelemek
ki a leveleket, ezekbe mélyen lehetett az ereket behúzni, és domborításkor az anyag nem hólyagszerűen domborodott, hanem megfelelő átmenettel vitte magával a környezetét is. A levelek készülhetnek melegen és hidegen vágott s domborított kivitelben. Az előbbi 3. . .8 mm vastagságban készül. A vastag lemezből készítendő levél előállítása a következő: Az elörajzolt mintát a lemezre téve, rajztűvel rákarcoljuk a kontúrt, és kézi vágókkal körülvágjuk, ezáltal a kontúr melegítés után is jól látható. Vastag anyag vágása után ferde él keletkezik, ez a ferdeség mindenkor a levél színén jelentkezik. Kivágás után különböző hajlású érhúzóval melegen beerezzük. A levél domborítását különböző idomú, nagyságú és profilú szerszámmal végezzük. Végül a plasztikai igazítások után a szükséges helyre hegesztjük. A levél készítéséhez kizárólag kovácsszenet használjunk, mert a koksz többszöri melegítés után megtépi, rücskösre szívja a vasat. Gazdagabb kiállítású levelek készítéséhez ajánlatos a levelet agyagból előre megmintázni. Hidegen készített levelekhez a vágást kézi vágókkal, hidegen végezzük, a vágás után kilágyítjuk, hidegen erezzük és domborítjuk, közben ismét kilágyítjuk, majd kiigazítjuk, és végül felhegesztjük esetleg szegecseljük. A hideg megmunkáláskor figyelemmel kell lenni az anyag merevségére és rugalmasságára, már az elörajzolásnál ügyeljünk a keletkező hézagok nagyságára, mert a hideg eljárással készített levelek hajlamosak az összezáródásra. A levéldísz a román korban főleg síkszerűen, az ajtó és vaspántok díszítésében szerepel, egyszerű kialakítással. Levélformája nem naturális, hanem stilizált, a levelek ritmikus sorokban helyezkednek el az indák mentén. A gótika sík levelei legtöbbször perforáltak, negatív formái a tipikus háromkaréjos díszítésből származnak, sokszor szegletes, rideg sematizálással. Térbeli levelei éles metszésűek, sokszor tűhegyes végződésűek, és átveszik az építészetben alkalmazott kúszólevelek formáit. A reneszánsz az eddigi szórványosan szereplő akantusz használatát általánossá teszi, de nem ritkák 190. ábra. Néhány hagyományos levéldísz. a román; b—c gót; d reneszánsz naturalisztikus levél; e barokk akantusz; / copf babérlevél;^ rokokó levéldísz; h klasszicista palmetta a teljesen naturalisztikus levélformák sem, köztük különösen a szőlőlevél. A díszítőlakatosság virágkora, a barokk, az akantusz egyeduralmát hozza, szertelenül csavarodó, a plaszticitást mindig erősen érvényre juttató megoldásaival. A rokokóban az akantusz klasszikus formájában burkoltan is szereplő naturalisztikus jelleg teljesen felbomlik, fokozott dekadens vonalú levelei változnak teljesen élethű, természetből vett formákkal. 124
