Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
méretű brikettezési kísérletekkel kis mennyiségű mintából és kis költséggel sikerült átfogó képet kapni a gyöngyösi ahidrált lignit brikettezhet őségéről. Ezzel már tisztázták, hogy a félüzemi kísérleteket milyen irányban érdemes folytatni. A Bányászati Kutatóintézet Szénelőkészítési Osztályán elkészített egyszerű kísérleti berendezésekkel tehát a brikettezési kísérletek első tájékoztató jellegű sorozata a jövőben kis mintamennyiséggel és kis költséggel más mintákra vonatkozóan is gyorsan elvégezhető. Az Intézet Vegyészeti Osztályán néhai dr. Gál Ernő és Kovatsils Máténé az ásványianyag-tartalom meghatározására új sztöchiometrikus és oldásos eljárást dolgoztak ki. A szén ásványianyag-tartalmának, azaz a szénben levő ásványi anyagok mennyiségének az ismerete azért lényeges, mert az a szén kalóriatartalmát és bármely irányú felhasználhatóságát befolyásolja. Meghatározása körülményes, mert összetételének és így mennyiségének a vizsgálatok során nem szabad változnia. Eddig más megoldás nem lévén, az ásványi anyag helyett a szén hamujával számoltak, ami a hamusítás során az ásványi anyagban bekövetkező termikus folyamatok miatt kisebb-nagyobb mértékben eltér az ásványi anyag mennyiségétől. Korábbi munkáik során ugyanezek a szerzők az ásványi anyag megállapítására való külföldi sztöchiometrikus számítási módszereket fejlesztették tovább és alkalmazták magyar szenekre. További vizsgálataikban egy közvetlen meghatározáson alapuló eljárás kikísérletezésére Badmacher—Móhrhauer savas oldásos eljárását vették alapul. Ez az eljárás azonban egy lépcsőben sósav és hidrogén-fluorid együttes alkalmazásával próbálja az ásványi anyagot eltávolítani az organikus anyag mellől. Ez meszes szenek esetében CaF2 keletkezéséhez vezet, amely oldhatatlan vegyidet lévén, többé nem távolítható el, és meghamisítja az eredményt. E hiba kiküszöbölésére ők a Badmacher— Mohrhauer-féle, de általuk ún. Fe203 korrekcióval módosított hidrátvíz-meghatározó eljárást alkalmazták. így két lépcsőben, először sósavval a kalciumtartalmat, majd hidrogén-fluoriddal a szilikátokat távolítják el, ami által megszűnik a CaF„ keletkezésének veszélye. Ezzel az eljárással szobahőmérsékleten oldanak, ami az organikus anyag kíméletesebb kezelését teszi lehetővé. A vizsgálati eredményeket a sztöchiometrikus módszer eredményeivel hasonlították össze. A sztöchiometrikus ásványi anyag faktorértékek fekete- és barnaszenekre egyaránt, hibahatáron belül megegyeztek az új oldásos módszer faktorainak értékével. Az ásványianyag-tartalom meghatározásához eddig nem volt összehasonlítási alap. Most azonban lehetővé vált az ásványianyag-faktorértékek helyességének az igazolása, mivel két ellentétes irányból elindulva, két teljesen különböző eljárással, az új sztöchiometrikus és az új oldásos módszerrel azonos eredményekhez jutottak. Az Intézet vizsgálati adatai alapján megengedhetőnek tartották a faktor 0,04 egységnyi eltérését, mivel a magyar szabvány nagy hamujú szenekre 1% különbséget enged meg a hamu meghatározásában, és mivel a sokkal bonyolultabb, nagyobb hibaforrású ásványianyag-meghatározás során 0,04 faktor eltérés csak 1,2% különbséget jelent az ásványianyag-tartalomban. Az ásványi anyag-meghatározási kutatások során vizsgálták az eredeti és ásványtalanított szén karbóniumtartalmának meghatározásán alapuló módszereket is, így a Lissner-Göbel-féle karbonarányos eljárást. Előnye, hogy nem kell az oldás során a szénmaradék kvantitatív kezeléséhez ragaszkodni, és az oldási maradékot visszamérni. Hátránya, hogy a karbon meghatározás 0,5%-os törésének az ásványianyag - faktor 0,05 egységnyi változása felel meg, a módszer tehát túl érzékeny a karbonmeghatározás hibáira. 95
