Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
működés lehetővé teszi azonban, hogy néhány hét időtartamra igénybe vegyék a Lipcsei Intézet WMK-típusú korszerű automatikus modelljét. A modellen több kísérletet végeztek, amelyek alapján a többi között a Tiribesakna szellőztetésével kapcsolatban fontos megállapításokra jutottak, s ennek alapján javaslatokat tehettek. Rámutattak arra, hogy a megfelelő szellőztetés — különösen a későbbiek folyamán — a jelenlegi főszeilőztetővel már nem oldható meg, tehát szükség van annak kicserélésére. A beszerzendő új főszellőztető munkapontját, ill. munkatartományát megadták. A jövőben a megfelelő szellőztetéshez szükséges a főszállító-vágatok, siklók és ereszkék, valamint azok légvágatainak kibővítése, ill. a jelenleginél nagyobb szelvényben való kihajtása. Ezenkívül gátolással, ill. a légajtók zárásának tökéletesítésével csökkenteni kell a rövidzárlati légveszteséget. Egy új légakna mélyítése nem javítana számottevően a szellőztetésen, és ily módon sem volnának elkerülhetők az előző pontokban javasolt intézkedések. Meg kell jegyezni, hogy a tiribesi vizsgálatok igen hasznosak voltak. Sikerült ni. tisztázni, hogy a bánya teljes kifejlődésének ideje alatt — meglehetősen kedvezőtlen körülmények között — milyen módon biztosítható aránylag a leggazdaságosabb úton a megfelelő szellőztetés. Másik nagy eredmény, hogy bebizonyították a villamos modell segítségével egy új légakna mélyítésének szükségtelen voltát. Az Intézetben Csabai/ Ákos tu 1. osztályvezető foglalkozott a műanyag szigetelésű és köpenyű energiaátviteli kábelek bányabeli használatával és szerelésével is. Erre vonatkozóan részletes szerelési leírásokat adtak a felhasználóknak, amely kiterjed a vezetők kötésére, a szigetelés helyreállítására, majd külön fejezetekben az összekötő és elágazó karmantyúk, valamint a végelzárók szerelésére. A végelzárók szerelhetők hagyományos öntöttvas házas szerelvényben vagy szerelvény nélkül a kábel megfelelő kiképzésével. Ádám László tud. osztályvezető vizsgálatokat végzett rézzel vagy ezüsttel aktivált cink- és kadmium-szulfid fényporoknak 90>Sr és 204T1 béta-sugárforrásokkal való gerjesztésére vonatkozóan. A kísérletek alapján megállapították, hogy rézzel vagy ezüsttel aktivált cink- és kadmium-szulfid fényporok egyes típusai radioaktív béta-sugárzással gerjeszthetők. Az alkalmazott sugárforrásokkal különösen jól gerjesztődött a rézzel aktivált, hexagonális kristályszerkezetű cink-szulfid. A cink- és kadmium-szulfid fényporokban a kadmium-szulfid mennyiségének növelésével csökken a látható tartományba eső gerjesztett fény mennyisége; az 1—2 óráig utánvilágító fényporok béta-sugárzásra jobban gerjednek, mint a kisebb mértékben utánvilágítók; az alkalmazott béta-sugárforrások esetén a fénypor optimális rétegvastagsága 50—00 mg/cm2-nek adódott; a sugárforrás és a fénypor külön rétegben való elhelyezése esetén is gyakorlatban alkalmazható világító felületek készíthetők már néhány' 100 uC-nyi radioaktív anyaggal. A dózisteljesítmény alapján — különösen kisebb energiával sugárzó rádióizotóppal — még jelentősen növelhető a sugárzó anyag mennyisége és így' a felületi elektronsűrűség. A rudabányai pátvasércet pörkölik, és ezt követően mágnesesen szeparálják. Már 1901-ben pozitív eredménnyel végezhettek kísérleteket ár. Halász András tud. főmunkatárs és Tóth Gábor tud. munkatárs az érc hőközlés nélküli nagy' térintenzitású száraz szeparálására. A közelmúltban elvégzett, nagy térintenzitású nedves szeparálásra irányuló kísérletek eredményei ugyancsak biztatóak, nemcsak a vasércdúsítás, hanem a vaskinyerés meddőjében feldúsuló hasznos járulékos ásványok (barit és rézásványok) szempontjából is. A rudabányai pátvasérc nagy térintenzitású mágneses dúsítására korábban elvégzett „száraz” szeparálási kísérletek során kb. 30% Fe-tartalmú dúsított ércet 92
