Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
Vizsgálták a gipsz előállításának lehetőségét perkupái gipszkőből fluidizált létegben. Megállapították mind szakaszos, mind folyamatos üzemű készülékben a nyert termék minőségét és azt tapasztalták, hogy ha a dehidratáló levegő hőmérséklete 170 Cc-ról 130 C°-ra csökken, akkor a 7 napos szilárdság 144 kp/cm2-ről 100 kp/cm2-re nő, és mindenképpen szilárdabb a kereskedelmi gipsznél. Vizsgálták a fliúdizációs szárítás lehetőségeit is és az alábbi következtetéseket vonták le. Ha a gázfázisban lezajló diffúzió a vezérlő folyamat, akkor a szárítás a rétegmozgás fokozásával gyorsul. Adottnál nagyobb nedvességtartalommal a réteg alkalmatlan a fluidizációra. A fluid állapot gátolja a konglomerációt. Az átlagos szemcsenagyság növekedtével a száradási sebesség maximumon halad át. Gazdaságosabb a több rétegű fluid szárítás. Folyamatosan működő készülékekben az egyenlőtlen tartózkodási idő eloszlás miatt azonos szárítási fok eléréséhez hosszabb átlagos tartózkodási idő szükséges, mint szakaszos készülékekben. Kellő adagolóberendezéssel lehetséges iszapok és pépek fluid szárítása is. A fluid szárítás előnyösen párosítható az infravörös sugárzó hőátadással. Porfesték-alapanyagok szárítására az Újpesti Porfestékipari Vállalatnál fluidizációs szárítóberendezést helyeztek üzembe. Az eljárás vas-oxid, mész, tufa, pernye szárítására alkalmas. Kloridok fliúdizációs szárításra laboratóriumi mérések alapján üzemeltetési és tervezési adatokat szolgáltattak, amelyek alapján a VEGYTERV szárítóberendezést tervezett a Tiszamenti Vegyiművek részére. Az almásfüzítői Timföldgyár részére kimérték és megadták az alumínium-oxid fliúdizációs szárítási anyagjellemzőit. A habkolonnás és fliúdizációs technológiákon kívül egyéb, azokkal részben összefüggő technológiai kísérleteket végeztek. Az Intézet részletesen foglalkozott pl. a szénerőművekben keletkező porszénhamu vizsgálatával. Megállapították, hogy a hideg úton kötött porszónhamu-beton a készítési vizet a beépítés után még évekkel sem párologtatja el, és ily módon önkorróziót szenvedhet. Megállapították továbbá, hogy a porszénhamu tulajdonságait nem annyira a kémiai összetétel, mint inkább a keletkezési hőmérséklet határozza meg. A gipszgyártás megalapozása végett megvizsgálták a perkupái gipsz-anhidrit telep ásvány-kőzettani összetételét, valamint az anhidrit hasznosításának lehetőségeit, s megállapították, hogy az anhidritből gerjesztőanyag hozzáadásával és őrléssel kötőanyag készíthető. Gerjesztőanyagként portlandcementet és nátriumszulfátot használtak, külön-külön és kombinálva. A gerjesztett anhidrit kötőanyaggal készült próbatestek nyomószilárdsága a víz—anhidrit aránytól függően 78 és 293 kp/cm2 közt változott. Foglalkoztak brikett-kötőanyagok optimális szerkezeti tulajdonságaival is, és megállapították, hogy a legkötőképesebbek azok a szurokból, bitumenből vagy magyar barnaszenek hidratált termékeiből nyert frakciók, amelyeknek molekulasúlya 600 körül van. Gyártási eljárást dolgoztak ki továbbá mozaikkő gyártására hazai nyersanyagokból. A kiindulási anyagok illittartalmú hollóházai és kisterenyei anyagok, valamint fém-oxidok és máz alatti festékek voltak. A késztermék 1100 C°-on égetve tömör és tág színskálában gyártható. Eljárást dolgoztak ki ahuníiúum-szulfát nagyipari előállítására hazai, rossz minőségű, timföldgyártási célokra fel nem használható bauxitokból. Az előállítást lehetőleg az intenzív vegyipari eljárások alkalmazásával oldották meg. Módosított Lővig-e\járás szerinti fliúdizációs feltárás után kioldva habosító eljárásos timföld-74
